A hit és a hagyományok ápolása, megélése kiemelten fontos a barcasági csángó közösség számára. Ezen értékek mentén szervezték meg az V. Barcasági Csángó Hagyományünnepet, amely nemcsak szórakozást jelentett, hanem lelki feltöltődést is, hiszen a háromnapos rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a lelkészszentelés. Az ünnep alkalmával beszélgettem Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus- Lutheránus Egyház püspökével a hagyományokról, a hit erejéről, a keresztyénség jövőjéről.
– A hagyomány és az egyház elválaszthatatlanul összefonódik. A lelkészszentelés az egyház közel kétezer éves hagyománya. Ez szorosan hozzátartozik a mi életünkhöz. Az apostoli hagyományt, tanítást, lelkületet generációról generációra adjuk át, és hálát adunk Istennek, hogy van utánpótlás. Biztosítva van a jövő. Egy nagyon ügyes, életrevaló lelkész generáció nevelkedett fel, és kapták meg a lelkészi felszentelésnek az áldását. Jó kezekben van Isten, Krisztus egyházának a jövője. Ezért vagyunk hálásak Istennek, ezt ünnepeltük– hangsúlyozta Adorjáni Dezső Zoltán.
-A hagyomány csupán a múltat jelenti vagy a megújulás lehetőségét is magában hordozza?
– Az egyház maga is a hagyományaiból él, úgy hogy közben új értékeket teremt, de sosem veszíti el kapcsolatát a gyökerekkel, abból táplálkozik. Az egyházra én úgy tekintek, mint egy koronára, amely összefogja mindazt, ami egy közösség lelki és kulturális életét meghatározza. Az emberek mindennapi életét is. Sokan, ha a hagyomány szót hallják, csak a népi kultúrára gondolnak: népviseletre, dalokra, táncokra. Pedig a hagyomány ennél jóval több. Spiritualitás, művészet, mindaz, ami bennünket itt több mint ezer éve jellemez. Az egyház ezeket fogja össze, és éli meg . Ez élteti a közösséget. Nem múzeumban mutatjuk be a hagyományt, mint valami relikviát. Épp ellenkezőleg: használjuk, hordozzuk, beépítjük a mindennapjainkba. A hagyomány számunkra nem emlék, hanem élő valóság kell legyen.
– Az egyház, a vallás egyre inkább háttérbe szorul a nyugati világban. Erről szólnak a hírek. Valóban ilyen rossz a helyzet?
– Én optimista vagyok, mert nyugaton is főleg propagandisztikusan temetik a keresztyénséget. Nem híranyag, nem jut el az ingerküszöbig, de azért Párizsban volt nemrég egy több ezer fiatalból álló közösségnek a megkeresztelkedése. A sajtó nem sokat írt róla. Ha valakit meggyilkolnak, megvernek, kirabolnak, azt azonnal közlik az újságok, a televíziók, de a párizsi esemény nem volt benne a híradásokban. Az, hogy fiatalok térnek meg Istenhez bizonyítja, hogy nyugaton sincs meghalva a keresztyénség, de meg kell önmagát erősítse a hit, a vallás, a spiritualitás. Ez nélkül az ember nem élhet, mert a szellemi, lelki gerincét fogja elveszíteni. Nem lesz a létezésünknek egy komoly tartószerkezete. És akkor egy ilyen gumigerincű emberiség születik, amelyik manipulálható, hajlik, bármerről fúj a szél.
– A közelünkben vagy a Közel-Keleten zajló háború, a gazdasági válság – hogy csak néhányat említsek a problémák közül- nem egy fényes jövőképet vetítenek előre. Hogyan lehet erre felkészülni?
-Sajnos a történelem is bebizonyította, hogy a bő esztendőkre szűk esztendők is jönnek. Ahogy József a fáraó megbízottjaként takarékoskodik és telerakja az éléstárakat gabonával, nekünk is okosan kell gazdálkodjunk az erőforrásainkkal, hogy lelki és anyagi kincseink elégségesek legyen a szűk esztendőkre is. Nem bújhatunk az ujjunk mögé, nem gondolhatjuk azt, hogy ennek a háborús hangulatnak, a gazdasági és morális válságnak, amiben a világ van, nem lesznek negatív következményei. De Isten segedelmével megmaradunk, mert ennél nehezebb időket is túléltünk a történelem során.
Némethi Katalin