Meg lehet-e tanítani a látást? Lehet-e javítani a lelki látáson, és ha igen, képesek vagyunk rá? Tudunk-e szemeket megnyitni? Tudunk-e eddig Jézustól, egyháztól, templomtól esetleg távol levő lelkeket látókká tenni? Ilyen kérdések kavarogtak az idei konfirmandus tábort megszervezők szívében-lelkében, amikor az elmúlt héten összegyűltünk Nyárádszeredában a Nyárády Panzióban, hogy az idén is annak a negyvenkét fiatalnak megmutassuk Jézust.
Egy tábor sosem egyszerű. Sok félék vagyunk, több helyről érkeztünk. A kolozsvári Egyházmegye gyülekezetei közül Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Szatmár, Zselyk – Beszterce, Fazekasvarsánd és Kiskapus képviselte magát. A központi téma: Hogy jobban láss. Fehér Attila esperes köszöntése, buzdítása után Tóth Zoltán főszervező ismertette az idei tábor szabályait, csoportbeosztását. Kerékgyártó Imola kolozsvári ev. lelkész bevezető áhítatával indult ez a lelki utazás a kánaáni kémek megérkezésének és beszámolóinak fényében optikai és lelki látásunk torz voltával szembesülhettünk mindjárt első este. Csoportfoglalkozások, csapat-összerázó tréningek segítették a minél gyorsabb megismerést és egy csapattá formálódást, de sok ismerős arc volt már a tavalyi táborból. Nem csak a játékok és foglalkozások egyesítettek, hanem az énekek is. Papp Benjámin, Suba Orsolya, Benkőné Zonda Tímea, Kovács Árpád munkálkodtak azon, hogy a tábor éneklése ne csak dalok egymásutánisága legyen, hanem át tudjon alakulni a konfitábor szívverésévé is.
Dinka Levente áhítata a hegyeket mozgató hitre terelte gondolatainkat. Ezután a festészet, a művészi látás szemüvegén át hagytuk magunk mögött a szürke hétköznapokat. Hiszem, ha látom címmel a vizuális nevelés módszereiről tartott interaktív előadást Nyárádi Enikő kolozsvári festőművész. A délutánt sportvetélkedőkkel, kvízekkel töltötték a csapatok, értékes pontokat szerezve, ami majd a tábor végén vált igazán döntővé. Mindenki bebizonyíthatta miben a legügyesebb, vagy miben kell még igyekeznie, fejlődnie. A vidám-zajos együttlét igazi tábor hangulatot varázsolt körénk. Horváth Csaba áhítatával egészült ki a nap lelki oldala is. Látjuk-e az irányt, melyik vonatra szállunk fel, merre halad az életünk? A döntés és a látás. Voltak a kulcskérdéseink kedd este.
Szerdán Borhaci Dávid áhítatával kezdődött a nap. A jerikói vakoknak intézett jézusi kérdéssel kihangsúlyozva: Mit akartok, mit tegyek veletek? Jézustól várjuk a lelki szemeink megnyílását, ezért is vagyunk itt. Dr Elekes Ella szemorvos érdekes előadásában ismeretette szemünk titkait. Hogyan lesz agyunkban a képből valóság, hogyan lát az ember. Vajon csak a szemével? Sok újdonságot tanulhattunk meg itt is, pedig mi azt hittük, hogy a látás az csak úgy van. Egyszerű, adott. Ezen sikerült szerda délelőtt túllátnunk. Délután Páncél Vilmos mézlovag ismertetett meg bennünket azzal az élettel, ami a méhkaptárban van. Hogyan élnek, kommunikálnak, fejlődnek a méhek, milyen az ő társadalmuk életritmusuk, feladatuk és tanulhatunk-e tőlük. A napot Kovács Árpád áhítata teljesítette ki. Hogyan léphetünk át korlátainkon, egy a sportból vett példával illusztrálta azt, hogyan lehet egy módszer hatásos, és hogyan vezethet győzelemre.
Másnap Gödri Alpár tatrangi evangélikus lelkész a vizuális csapdákról tartott előadást. Fotózásról. Hogyan lát a fotós? Mit közvetít egy fotó? Mi az, hogy téma? Hogyan közvetít üzenetet egy kép? Mi kell ahhoz, hogy az üzenet átmenjen? Ezekre kaptunk választ és talán többen is kedvet kaptunk a fotózáshoz, gazdag bibliográfiát tekinthettünk meg, érdekes arcokkal ismerkedhettünk meg, fotósok életével, látásmódjával, a fotózás szabályaival. Egy táboron belüli fotós pályázatra is sor került, amit Borhaci Krisztina értékelt ki. Egy kartonból kivágott sablonon keresztül kellett fotózni, látni és láttatni a világot, üzenetet közvetíteni. Sok szép alkotás született. Természetesen az ilyen táborban sem maradhat el a foci, a sport. A foci mellett még ott voltak a szabaduló-szobás versenyek, ahol időre kellett feladatokat megoldaniuk a csapatoknak, hogy kiszabaduljanak a szobából. Tóth Zoltán áhítatával zárult a nap. Azonosulni tudtunk a Bálám történettel, az angyalt meg nem látó Bálámmal, aki nem akart látni. A lelki látás akarati gátjairól hallottunk és arról, hogy szabadulhatunk meg ezektől.
Az utólsó tábori napunk kiértékeléssel telt. A csapatok sorrendjének végső megállapításával. Okleveleket osztottunk, és készültünk a záró-isztentiszteletre. Horváth Csaba lelkész foglalta össze a lelki útravalót. A tékozló fiú példázatában a fiút meglátó édesapa képével összegezte a tábor üzenetét. Isten az aki lát ás előbb meglát bennünket, úgy amilyenek vagyunk. Mi ugyan többször kiértékeljük az életünket, ahogy a látásmódunk változik, de Isten látása, értékelése maradandó: enyém vagy.
A Nyárády Panzió adott nekünk otthont, kényelmet, ételt-italt, szállást. Köszönet érte. Balde Ernő tulajdonosnak a felajánlást és az odaadást, amit a táborért tett, hogy mi jól érezzük magunkat.
Sikerült – e választ kapni a tábor végén a szervezőknek a feltett kérdésekre? Igen. Nem tudunk látást adni, azt csak Jézus tud, nem tudunk még szemeket sem felnyitni, ahhoz is kevesek vagyunk. Amit tehetünk és amit meg is tettünk, az az, hogy ezeket a sokfelől érkező fiatalokat Jézushoz vezettük, az Ő közelségében tartottuk és imádkoztunk, hogy tegye rájuk a kezét, nyissa meg a szemüket és ajándékozza meg őket a lelki látás gazdagságával.
Köszönjük mindazoknak, akik támogatták rendezvényünk megvalósulását:
RELE Püspöki Hivatal, Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye, Magyarország Kormánya és a Bethlen Gábor Alap, Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Miniszterelnökség – Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, RMDSZ – Communitas Alapítvány, Nordkirche – Weltweit, dr. Fehér Gabriella Orvosi Rendelő.
Horváth Csaba kiskapusi lelkész