Ha Istent munkáiban vizsgáljuk, megtanuljuk, hogy Ő nem más, mint a legtisztább, kimondhatatlanul nagy szeretet. Sajnos a világ ezt nem látja be, hálátlan iránta, holott naponta számtalan jótettét tapasztalja. Megérdemelné büntetésül, hogy egy percig sem süssön reá a nap, és még fű se zöldjüljön többé, de Isten egy pillanatra sem szűnik meg minket szeretni és velünk jót tenni. Nem találok méltó szavakat szellemi ajándékai magasztalására. Ezekben nem napot és holdat, vagy eget és földet ad nekünk, hanem saját szívét, szeretett Fiát, akit a legszégyenteljesebb halálra küld értünk, nyomorult, hálátlan, istentelen teremtésekért. Hogy mondhatnánk hát Róla egyebet, mint hogy Isten végtelen, mérhetetlen szeretet.
