Visszapörgetve az időt 11-12-13 évvel ezelőtt ezen fiatalok keresztelésekor a szülők fogadalmat tettek Isten jelenlétében arról, hogy úgy tanítják és irányítják gyerekeik életét, hogy Isten szeretetét megtapasztalják. Otthon a családban keresztyén életet élve imádkozni tanították gyerekeiket, megfogták kis kezüket és elvezették gyülekezetünk vallásóráira, gyülekezeti alkalmainkra, majd kátéórára. És íme hosszú, de türelmes várakozás után beért a gyümölcs, hisz ezek a fiatalok a konfirmációi ünnepen saját szavukkal és saját meggyőződésükből tettek bizonyságot, arról, hogy bűnös mivoltuk elszakította őket Istentől, és egyedül csak Jézus Krisztuson keresztül lehet megérkezni Istenhez, így lesznek részesei a mennyei lakomának, az örök életnek. Kimondták, hogy felismerték saját életükben is azt, hogy a jót szeretnék cselekedni, de a bűn foglyai és ebből a fogságból egyedül csak Jézus Krisztus tudja őket megmenteni.
Nagyon szép, hogy minden vasárnap közösen elmondjuk hangosan, sokszor sajnos reflexszerűen már az Apostoli Hitvallást, de jó volna, ha megfogalmaznánk mi magunk is személyesen saját szavainkkal hitvallásunkat: Kiben bízunk? Ki az, aki életünket irányítja? Mik a mozgatórúgók életemben? Ki számomra Jézus?
Erre az utolsó kérdésre a három konfirmandus is megválaszolt saját szavaival:
Orendi Hanna úgy fogalmazott, hogy az ember élete egy kút mélyén zajlik, ahol hideg és sötétség van, valójában csak vegetálás és onnan saját erejéből bármennyire is akarna nem tud kimászni. Isten egy kötelet engedett le fentről a világosságból – Jézus Krisztust – hogy kiemeljen és az életre kivezessen. Mindazok, akik hisznek benne Jézuson át kijutnak az életre.
Huga, Orendi Dóra úgy tekint Jézusra, mint a jó pásztorra, aki vezeti, irányítja lépteit, amelyek nem mindig egyértelműek merre vezetnek, de tudja hogy a végcél, az hogy a menyországba eljusson. Loga Szilárd hitvallását vers formában a következőképpen fogalmazta meg:
Ki számomra Jézus Krisztus?
Jézus az én megváltóm,
s legkedvesebb bátorítóm.
Kereszthalált halt értem,
Vérét adta, bár nem kértem.
Keveset élt együtt velünk,
Bár szeretett, mi ellöktük,
Sajnos bűnösök vagyunk,
De ha hiszünk Mennybe jutunk.
Éppen ezért higgyünk benne,
Mert nagy az Ő kegyelme,
Ereje mindenek fölött,
Megóv a bajok között.
Ő mindig segít nekem
Én így még jobban szeretem
Ő az igazi mintakép,
ki hordozza mindünk bűnét.
Ő az igazi főpap
Segít nekem minden nap.
Isten Fia bűntelen,
Itt van velem szűntelen.
Minden törvényt ő megtart.
Hívő embereket akart.
Én mindig hiszek benne.
Bár mindenki hívő lenne!
Fotók: Matécsa Elemér István