– A világ minden bölcsessége gyerekjátéknak, sőt balgaságnak tekintendő Krisztus megismeréséhez képest. Mert van-e csodálatosabb ama kimondhatatlan nagy titok tudásánál és megismerésénél, hogy Isten Fia, az örökkévaló Atya hasonmása emberi természetet öltött magára, és testi jellegzetességeiben olyanná vált, mint más emberek? Názáretben bizonyára segített apjának, Józsefnek házakat építeni, hiszen József ácsmester volt, így hát Krisztust ácsmester fiának, sőt ácslegénynek is mondják. Mit gondolnak majd a názáretbeliek ítéletnapkor, amikor látják majd isteni felségében trónolni Krisztust, és megkérdezik tőle: „Uram, nem te segédkeztél a házam építésében? Hogyan kerültél hát ilyen magas rangba?”
Sokan költöttek sokféle mesét arról, mit cselekedett Jézus gyermekkorában és ifjúsága idején, amint az látható az ilyen című könyvben: A Megváltó gyermekkoráról, avagy Jézus életéről. De mivel ebben a könyvben sok nevetséges, bolondos dolog van írva, sohasem volt tekintélye a keresztények előtt. A legszükségesebb pont pedig az, hogy mi, keresztények a legnagyobb szorgalommal tanuljuk és akarjuk tudni, hogy az örökkévaló Isten Fia ilyen mélyre alázkodott, ilyen szegénységben és számkivetésben született, és tette ezt a mi bűneink miatt, és az ő isteni felségét a mi érdekünkben olyan sokáig rejtve tartotta. Amikor megszületett, ugyanúgy sírt és bömbölt, mint bármely más csecsemő, Máriának gondoskodnia kellett róla, el kellett látnia, szoptatnia kellett (ahogy az egyházi ének mondja: „Egy kevés tej volt az étke”), táplálnia, fenekét kitörölnie, ringatnia, lefektetnie, hordoznia stb. kellett, ahogyan más anyák is teszik gyerekükkel.
És aztán Józsefnek a gyerek anyjával és a gyerekkel Egyiptomba kellett menekülnie, számkivetésbe Heródes elől, aki a kisdedet kereste, hogy végezzen vele. Amikor a család Heródes halála után visszatért Názáretbe, ő engedelmes volt a szülei iránt (Lk 2,51), bizonyára gyakran szolgált fel nekik kenyeret, italt és más dolgokat. Mária bizonyára mondogatta neki: „Jesszuskám, hol csavarogtál? Nem vagy képes itthon maradni?” Amikor pedig felnőtt, bizonyára segített Józsefnek az ácsmunkában. Meg nem botránkozni ezen a gyenge, hitvány testen, ezen a szánalmas mivolton, amilyennek Krisztus mutatkozott: ez hatalmas, magas tudomány és bölcsesség, sőt Isten adománya és a Szentlélek különleges műve.
Némelyek, nem is kevesen megbotránkoznak azon, hogy időnként azt mondjuk a szószékről: Krisztus ácslegény volt. Pedig sokkal nagyobb botrány, hogy istenkáromlóként és lázadóként keresztre szögezve, két gonosztevő közt függött. A megfeszítettek ugyanis átkozottak voltak, ahogy Mózes 5. könyve 21. rész írja: „Átkozott Isten előtt, aki fán függ” (5Móz 21,23), és Galáciabeliek: „Átkozott mindenki, aki a fán függ.” (Gal 3,13)
Megjelent a Brassói Lapok Evangélikus IGEN című rovatában augusztus 30-án.