A 16. századi Németországban gyakran ütötte fel a fejét a pestis. Luther Márton egyik írásában a betegségek idején tanúsítandó keresztyén hozzáállással foglalkozik. Szavai ma is bölcs tanácsok és aktuálisak, bár amikor ezek a sorok születtek, még semmit sem tudtak a bacilusokról meg a vírusokról.
„Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős. Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó. Nézd, ez igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő.”
Luther Márton: Elmenekülhetek-e a halál elől? In: Luther Válogatott Művei 5,546