Zsúfolásig megtelt a brassói Fekete templom a vesperás istentiszteletre érkező csángó zarándokokkal. A II. Barcasági és Királyföldi Csángó-Magyarok Zarándoklata keretében szervezett eseményen Barcaság reformációjára és Johannes Honterusra emlékeztek. Igét hirdetett Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke. Beszédet mondott Adorjáni Dezső Zoltán a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke és dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a zarándoklat fővédnöke.
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! … Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” A 133. zsoltár Istent dicsőítő szavaival köszöntötte a jelen lévőket Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, az erdélyi reformáció főtemplomában, a brassói Fekete templomban.
„Azzal, hogy mi, magyar evangélikusok ma itt tarthatjuk a zarándoklatunkat megnyitó istentiszteletet, történelmet írunk – de egyben egy erkölcsi tartozásunknak, erkölcsi kötelezettségünknek is eleget kívánunk tenni. Azért vagyunk ma itt, ebben a történelmi térben, hogy tiszteletünket, hálánkat és nagyrabecsülésünket rójuk le Isten nagy embere, reformátorunk, Johannes Honterus emléke előtt. Ittlétünk másik mozzanata, hogy szász testvéreinkkel együtt emlékezzünk meg arról a sok évszázados közös történelemről, amely összeköt bennünket, ha úgy tetszik, erdélyi nemzetté ötvöz. Bár, valljuk meg őszintén, ez a történet nem volt mindig könnyű és feszültségektől mentes, mégis együtt alkottunk meg egy nagyon értékes, közös szellemi és anyagi örökséget, ami mára ránk hagyományozódott, és nem kis feladatot ró a következő nemzedékekre is. Ennek eszmei-ideológiai alapja egy helyesen és egészségesen értelmezett, több évszázadra visszatekintő transzilvanizmus, erdélyiség”, emelte ki Adorjáni Dezső Zoltán.
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke üdvözölte a meghívottakat: dr. Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, a csángó zarándoklat fővédnökét és támogatóját, Kondor Pétert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspökét, az Országos (Szász) Evangélikus Egyház részéről nagytiszteletű Bruno Fröhlich esperest és Ziegler Ágnest, a Fekete templom művészettörténészét, muzeológusát, a Honterus gyülekezet képviselőjét.
Johannes Honterus munkásságát ismertetve Adorjáni Dezső Zoltán kiemelte, a brassói szász reformátor nem egy középszerű, jelentéktelen, vidéki humanista teológus volt, hanem egy olyan nagy kaliberű tudós, akinek a műve, a munkássága és annak hatása kiterjedt az egész Magyar Királyság területére, sőt azon túlra is.
„Kiemelkedő írása, amiről ma itt megemlékezünk, az 1543-ban megjelent Reformatio Ecclesiae Coronensis ac totius Barcensis Provinciae, amelyet egyházunk alapító okiratának tekintünk, hamar országos, birodalmi közüggyé vált, mert komoly vitatémája lett az 1543-as, illetve az 1544-es Erdélyben tartott országgyűléseknek. (…) Honterusról bátran állíthatjuk, hogy egyike nemcsak Magyarország, hanem Európa nagy reformátorainak, helye joggal ott van az egyetemes Corpus Reformatorumban. A szász Johannes Honterus a magyarok reformátora is, és nemcsak azért, mert Luther annak nevezi, vagy mert nevét a bázeli egyetem matriculájában mint Hungarus jegyzi – ami nem etnikumára, hanem származási helyére utal –, hanem legelsősorban azért, mert az ő munkájának is köszönhető, hogy Magyarországon és Erdély területén megszületik a magyar protestantizmus, annak mind az evangélikus (ágostai), mind a református (helvét) irányzata. Itt Brassóban és a Barcaságon kezd el működni a Magyar Királyság területén egy szervezett, intézményes evangélikus egyház 1543-tól. Honterus megújította az oktatást, újraszervezte az iskolát, amely így az ország első, protestáns szellemű főiskolája, kollégiuma lett, és amelynek alapító okiratát és új rendtartását szintén ebben az esztendőben, 1543-ban adta ki Constitutio Scholae Coronensis címmel”, magyarázta Adorjáni Dezső Zoltán. Hozzátette: a szászok mellett rengeteg magyar diák is tanult itt, például Heltai Gáspár és Károlyi Gáspár bibliafordító.
Bruno Fröhlich esperes az Országos (Szász) Evangélikus Egyház részéről üdvözölte a jelenlévő zarándokokat. Beszédében a magyar és a szász történelem összefonódását, a két nép békés együttélését és hitbéli testvériségét emelte ki.
„Erdélyben soha nem volt vallásháború. Ez a tolerancia földje. A ma oly sokat hangoztatott interkulturalitás itt már régóta megélt valóság”, mondta.
Ziegler Ágnes muzeológus a brassói polgárok által építetett Fekete templom történetét ismertetve kiemelte, hogy 1542-ben itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet. Az 1689-es tűzvészben a templom kiégett, évtizedekig tartott a felújítása, új szószékre, oltárra, sőt teljes tetőszerkezet-cserére volt szükség. Itt található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 16–18. században készült szőnyegeket a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek, amelyek ma a templombelsőt díszítik.
Az istentisztelet keretében Kondor Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke a 89. zsoltár 16. versét választotta alapigének: „Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!”
Prédikációjában a belülről fakadó, Istenben gyökerező boldogságról beszélt. Kifejtette, ahhoz, hogy az ember igazán boldog legyen, nem a külsőleg zavartalan életkörülményekre van szükség, hanem a belső békére.
Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a csángó zarándoklat fővédnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy Erdély földjén közel ötszáz esztendővel ezelőtt már élő valóság volt mindaz, amit az Európai Unió 2000-ben elfogadott jelmondata így fogalmazott meg: „Egység a sokféleségben”.
„A középkori magyar állam területén ugyanis – így Erdélyben is – az együttélő népek, nyelvek, kultúrák és vallási felekezetek sokszínűségének forgatagában az egységet mindig a kereszténység jelentette. A keresztény magyar államot megalapító István királyt nemcsak a római katolikus egyház, hanem a görögkeleti egyház is a szentjei sorába emelte, mert a keresztény civilizációt védeni hivatott Magyarország ugyan a nyugati kereszténységhez csatlakozott, de soha nem tagadta meg a keleti kereszténységet”, mondta a Magyar Országgyűlés elnöke.
Miként a múltban, úgy a jelenben is, Európában a kereszténység nem csupán egy vallás, hanem egy olyan létforma, amelynek elevensége nélkül Európa csak egy üres földrajzi fogalom.
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi Európai Unió alapító atyái hívő keresztény politikusok voltak, akik a második világháború utáni Európa államainak együttműködését nem öncélnak, hanem az európai keresztény létforma kiteljesedési eszközének tekintették. Akik napjainkban az „egység a sokféleségben” európai uniós jelmondatot úgy értelmezik, hogy az európai egységet a jólét és a béke teremti meg, azok tévednek. A béke törékeny, tapasztalhatjuk ezt a szomszédságunkban dúló háborúban. A jólét viszonylagos és még törékenyebb, tapasztalhatjuk ezt szerte Európában. Az európai egység alapja ezért nem a törékeny béke és az illékony jólét, hanem a keresztény létformánk kell legyen, amely egybeszövi kontinensünk felekezeti, nemzeti, nyelvi és alkotmányos sokszínűségét, s amellyel mindig helyreállítható a béke és a jólét”, emelte ki.
Robert Schumann szavai szerint „a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. A keresztényellenes demokrácia egy karikatúra, amely zsarnokságba vagy anarchiába süllyed.” Ennek kapcsán dr. Kövér László kifejtette: „Ha netán elfelejtenénk mindezt, az nemcsak társadalmi anarchiát és diktatúrát, hanem keresztény létformánk megsemmisülését, nemzeti államaink szétesését, nemzeti kultúránk elsorvadását, végső soron pedig nem csupán az Európai Unió felbomlását, de Európa halálát is magával hozná. Mi, magyarok, mindezt nem akarjuk, mindennek ellene mondunk és ellene teszünk. Mi, magyarok ugyanazt kívánjuk szomszédainknak és minden európai népnek, mint önmagunknak: nemzeti felelősségtudattal bíró, de a tisztességes nemzetközi együttműködésre mindig kész, a polgárai javát szolgáló, cselekvőképes, demokratikus és a fennhatósága alatt élő minden nemzeti közösséggel egyaránt méltányos nemzeti államot, amely segíteni tudja az Európai Unió újjászületését, azaz a saját gyökereihez való visszatérését, és ezáltal erősíteni tudja az európai keresztény létformánk fennmaradását.”
Koszta István, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökhelyettese a barcasági reformációról tartott előadásában rámutatott, hogy 1542-ben a brassói Fekete templomban fogadták el azt a reformációs irányzatot, amely bizonyos értelemben még ma is markánsan meghatározza a hitet, a vallást és a kultúrát ezen a vidéken és a Kárpát-medencében.
Johannes Honterus Brassó és Barcaság reformációjának atyja, kezdeményezője és megvalósítója, akit Martin Luther Magyarország apostolának nevezett és akinek földi maradványai a Fekete templomban az oltár előtti térben vannak elhelyezve, 1498-ban született Brassóban. Tanulmányai után 17 éves korában már a bécsi egyetem hallgatója. Valószínűleg itt hallott először a wittembergi reformációról, s hatott rá annak tanítása. Megfordult Krakkóban és Baselben is. Itt jelent meg tanulásának és szorgalmának első gyümölcse: egy térkép Erdélyről.
Hazajötte után egyház és iskolaszervezőként, tanítóként vált neve elsősorban ismertté. 1539-ben adta ki a Reformatio Ecclesiae Coronensis (Brassói Egyház Reformációja) című munkáját. Ebben tette közzé a reformok melletti elkötelezettségét, igazolta a Brassóban és a Barcaságban elinduló reformációt, az anyanyelvű igehirdetést és a két szín alatti úrvacsorázást.
Legkiemelkedőbb és legátfogóbb munkája 1543-ban, 480 esztendeje jelent meg: a Brassó és Barcaság reformációja/Reformatio Coronensis ac totius Barcensis provinciae cím alatt. Ez az erdélyi reformáció első irata, amelyben részletezi az istentisztelet megújításának szükségességét, a korábbiakban végzett egyházlátogatás tapasztalatait, valamint felhívja a lelkészek figyelmét az igaz hit megtartásának fontosságára.
A barcasági magyar gyülekezetek mellett, Honterus reformátori tevékenységének köszönhetően ismerhette meg a reformációt Királyföld (Halmágy, Szakadát, Kiskapus) és Háromszék is. A brassói reformátor sikeressége azonban nemcsak a megtisztított igehirdetésnek tudható be. Idejekorán felismerte azt, hogy a reformáció csak akkor lehet teljes és széleskörűen elfogadott, ha a reformátorok teológiáját nyomtatásban is hozzáférhetővé teszi. Ezért alapította a nyomdát, ahol nemcsak teológiai műveket adtak ki, hanem számos, az iskolai oktatásban nélkülözhetetlen tankönyv jellegű mű is megjelent, hangzott el Koszta István előadásában.
Az istentisztelet résztvevőinek különleges zenei élményben is részük volt Csendes László hegedűművésznek, Chelariu Dolores zongoristának és Steffen Schlandt orgonistának köszönhetően.
A rendezvény Johannes Honterus szobrának megkoszorúzásával zárult.
Szöveg: Némethi Katalin
Fotók: Kovács László Attila