„Megmaradásunknak kulcsa a munka” – Beszélgetés Ft. Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-lutheránus Egyház püspökével

-Nyilvánvaló, hogy az előzetes adatok alapján látszik, várható is volt a zsugorodás. De én inkább azt látom, hogy ez itt egy rosszul megtervezett, rosszul is végrehajtott, kétes adatokat produkáló népszámlálás történt. Régebb volt egy működő rendszer: a számlálóbiztosok kimentek és mindenkit felkerestek. Hogy miért kellett ezt egy számitógépes rendszerrel felcserélni, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy számtalan csapdát rejteget….És azt is tudjuk, hogy a lakosságnak körülbelül a fele eszközhöz sem jut, vagy pedig nem tudja használni ezeket az eszközöket. És sok olyan eset van, hogy az öregeknek nincs vagy távol van a fiatal hozzátartozójuk, aki segíthetne. Egy bizonyos réteget nem értünk el. Rosszul volt megszervezve a statisztikai hivatal, vagy éppen az állam részéről. Másrészt, az érdekképviseletünk sem volt mindenütt a csúcson. Mindig a helyi vezetőkön múlott, hogy az ottani RMDSz, Erdélyi Magyar Szövetség vagy éppen a polgármester hogyan szervezi meg az önkénteseket vagy a fizetett munkatársakat. Egyszerűen azt mondom, hogy házról házra kellett volna menni, nem ez történt. És igy ne csodálkozzunk azon, hogy milyen számadatokat kaptunk. Két és félmillió embernek nincsen felekezeti, nemzeti hovatartozása! Még ha felekezete nem is lenne – ezt feltételes módban mondom –, de hát valamilyen nyelven csak beszél, valamilyen nemzeti identitása csak kell hogy legyen!

 

-Pozitivum például, hogy mi, evangélikusok nem apadtunk semmit.

 

– Őket,meg a Kárpátokon túli megyéket is beleértve.Kb. annyian vagyunk, mint 11 évvel ezelőtt. Ami a valóságnak vagy ellentmond, vagy nem , én ezt most nem vitatom, örülök, ha ennyien vannak, vagyunk. Az adatok, amelyekről most beszélünk, azok még ideiglenesek, de lehet sejteni-tudni, hogy nagyjából igy is maradnak. De nekünk nem kell megrekednünk sem a múltban, sem az adatokkal való teoretikus spekulációkban, nekünk konkrét cselekvési tervekre lenne most szükségünk.

 

– A demográfiai zsugorodásnak – amit országosan, és a többségre is, nemcsak a kisebbségekre vonatkozóan tapasztalunk – mint válságjelenségnek elsősorban gazdasági okai vannak. Ahol a gazdaság működik, ahol van megélhetési lehetőség, az emberek otthon maradnak. De addig, amig a statisztikák azt mutatják, hogy például Hargita és Kovászna megyében az országos átlag alatti a jövedelem, amig a kisvárosok vajmi kevés alternativát nyújtanak, ahol nincs vagy minimális a gazdasági befektetés, alacsonyak a fizetések, ott a fiatalok sem tudják kamatoztatni a megszerzett ismereteiket. Elmennek máshová, oda , ahol többet, jóval többet kinálnak, ez világos.Brassó és környéke az egyik gazdaságilag legfejlettebb régiója Romániának, sokan mégis elhagyják. Nemcsak magyarok, románok is. Népszámlálási biztosok mondták, hogy több évszázados, ősi mokány családok teljesen eltűntek Négyfaluból.Vannak társadalmi folyamatok, amelyek megállithatatlanok lesznek. Tudomásul kell vennünk, át kell értékelnünk ezeket. Új időkhöz új módszereket kell találnunk, kifejlesztenünk. Régi klisékkel már nem lehet itthon tartani a fiatalokat.Hogy te itt születtél, itt is kell maradnod, ezekről le kell szokni. Régi jelszavakból már nem lehet megélni. Az egyetlen objektiv tény az, hogy méltó életfeltételeket kell számukra, éspedig a szülőföldön, biztositani. Ha látják, hogy értelme van a munkának, ha az élet biztonságos és a holnap kiszámitható, már nem fognak annyian elmenni. Mozgás még mindig marad, de az nem lesz már tömeges. A kulcs, és innnen indulunk ki, a demográfiai, a nemzetiségi kérdésnek is a kulcsa a munka.Ha az emberek szeretnek dolgozni, ha munkájukat a hivatásuknak tekintik, akkor minőséget is tudnak teremteni. A minőség forradalma, ezt már nagy irónk, Németh László is kifejtette. És ahol jobb a minőség és nagyobb a hozzááadott érték, ott felértékelődik a munkavállaló személy vagy csoport teljesitménye. A munkánál és a minőségnél kezdődik a megmaradás, itt kezdődik minden…A protestáns munkaetika szerint is az élet szolgálat, a munka pedig az embernek Isten dicsőségére való szolgálata. Amihez lelki-szellemi újjászületésre, mint alapra is szükségünk van.

 

– Informális kapcsolatai a történelmi magyar egyházaknak már a népszámlálás előkészitő szakaszában is voltak. A mostani, még ideiglenes adatokat nem tárgyaltuk meg. Van egy közös, püspöki tanácsunk, amely rendszerint évente kétszer ül össze, a végleges eredményeket, amennyiben közzéteszik őket, remélhetüleg még most, tavasszal kiértékelhetjük. Ami a nyilvántartási adatok egyeztetését illeti, persze, hogy egy közös cselekvési tervben valamilyen módon foglalkoznunk kell vele. Nem lesz egyszerű a dolog, néhány problémát már most jelezhetek.Tudomásom szerint minden felekezet aránylag pontosan számon tartja a hiveit. Viszont a helyzet a mobilitás által sokat változott. Van egy elvándorlás, elsősorban a nagyobb urbanisztikai központok felé, ezért a kisebb falusi köözösségek apadnak. És aki mondjuk Kolozsvárra, Brassóba, Temesvárara vagy Aradra megy, nem feltétlenül az lesz neki az első, második, sőt harmadik gondja sem, hogy az ottani egyházközségnél bejelentkezzen.Megmarad egyelőre a falujában, de idővel a kapcsolatok lazulnak, a kötődés elhalványul. Ezek a nyilvántartások annyiban még pontosak, hogy mindenki otthon temetteti el a felmenőit, keresztelteti és konfirmáltatja a gyermekeit, ezalkalommal pedig fel lehet frissiteni, vagy ha nem voltak, nyilvántartásba is lehet venni őket.Ott van viszont az adatvédelem, ami a hetvenes-nyolcvanas években még nem létezett. Az adatvédelem arra figyelmeztet, hogy nem minden adatot szabad elkérni, meg hogy önként kell bediktálni. Most már olyan fenntartások is vannak, hogy valaki ódzkodik önmagáról bármilyen személyes adatot kiadni, tehát ez sem egy egyszerű dolog. Az adatvédelem miatt az sem egyértelmű, hogy a felekezetek csak úgy egymás között kicserélhetik-e a nyilvántartásokat. De, mondom még egyszer, ezek a valóságot nagyjából tükrözik, több-kevesebb hibával, persze.Talán még jobban is, mint a népszámlálás. Persze , a nyilvántartásokat igy is korszerűsiteni kell, és naprakészre hozni, eddig is esztendőnként számoltuk újra és újra. Anélkül persze, hogy házról házra mentünk volna.

 

– Én is nagyon fontosnak tartanám az Erdélyből, a Partiumból vagy a Bánságból elszármazott, főként a diaszpórában élő magyarság nyilvántartását.Részben pedig a Magyarországon élőkét is.De azt már nem mondanám, hogy jól állnánk ebből a szempontból. Ennek a megszervezése adósságunk társadalmi, de egyházi szempontból is.Ebből a szempontból az ortodox egyház tevékenysége, de a támogatottsága is példaértékű. Ahogy az ortodoxok nemcsak a diaszpórát gondozzák, de az egyházpolitikai kapcsolataikat is kiépitik. És a román állam hozzáálása, a pénz, paripa, fegyver.Ahogy egymásra talál a többségi egyház és az állam, ahogy jól megfontolt nemzeti érdek mentén eredményes munkát tudnak felmutatni.Spontán kezdeményezések nálunk is történnek ugyan, de nincs egy komoly szervezettség.És ha a kisebbségi politizálás erre képtelen, az anyaországi politika,ha akarja, erre képes. Megvan a rálátása és az anyagi bázisa is, hogy a diaszpórában élő magyarság összetartását, fejlődését elő tudja segiteni. Senki sem tiltja ezt meg, jó példák vannak. Mi messze nem állunk ilyen jól.Vannak, szolgálnak kint lelkészeink. De mindig el vagyunk a magunk kis levesével foglalva, nagyobb arányokban, nagyobb perspektivában kevésbé gondolkodunk. Pedig nemcsak a mi kis erdélyi problémáinkon kellene rágódnunk, hanem az elszármazott hazánkfiait is össze kellene hogy gyüjtsük, meg kellene szerveznünk. Hiszen ők is még sok hasznos támogatást nyújthatnak az itteni közösségnek. Másrészt mint szavazóbázis sem elhanyagolhatóak. Gondoljuk csak meg, a jól szervezett román diaszpóra ahogy érvényesitette akaratát a legutóbbi választásokon, ők döntötték el az erőviszonyokat.

 

-Az, hogy egyházunknak válság és háború közepette is épülőnek és épitónek kell maradnia.Még ha bizonyos dolgokat lassabban is tudunk kivitelezni vagy befejezni,de még intenzivebben,még jobban összefogva kell dolgoznunk és megélnünk egyéni és közösségi életünket. Épitkezni pedig a hitból kiindulva, a jövőnek kell, a jövő pedig Isten kezében van.Bartalis János, barcasági születésű evangélikus költőnk szavaival, és nagyon jó, hogy ott van, a lehető legjobb helyen.