Ne aggodalmaskodjatok!

Napok, hetek óta mindenhol, Tv-ben, rádióban, sajtóban, utcasarkon, gyülekezetben, munkahelyen, üzletben, stb. a hírhedt koronavírusról lehet hallani. Még a 3 éves András kisfiam is tudja, hogy rendszeresen kezet kell mosni, így lehet védekezni leghatékonyabban a koronavírus ellen.

Egyre több vírusos megbetegedés van országszerte is, egyre erőteljesebben veszi kezdetét a pánikszerű roham: félnek az emberek, maszkokban járnak, napok óta sehol nem lehet a városban fertőtlenítő kézmosót vásárolni, sem kékszeszt, mert egyesek nagytételben felvásárolták, üresen állnak délutánonként a bevásárlóközpontok polcai. A vak is látja: nagy a baj.

Sokan már nem járnak be dolgozni, vagy otthonról végzik a munkájukat. Nagyon sok intézmény leállt a városban, bezártak a kulturális és szórakoztató létesítmények is, a  múzeum, a fürdő, a mozi, a színház, éttermek és az istentiszteleteket és miséket is felfüggesztették egy időre.

9 éve vagyok lelkipásztor és kilenc éve, majdnem hetente arra buzdítom a híveket: jöjjenek templomba. Ilyet még nem éltem meg: múlt héten mondom előszőr azt: ne gyertek templomba, maradjatok otthon.

Én is félek: ez a munkám, hogy prédikáljak, gyülekezeti alkalmakon kisebb-nagyobb tömegnek szóljam az igét, de már nem tehetem a hagyományos módon. Mi lesz velünk, a családommal? Meddig kapunk fizetést? Miből fogjuk eltartani magunkat? Mi lesz a vége ennek a járványnak?

Eszembe jutott az is, hogy évek óta Istennel járok és eddig még SOHA nem hagyott cserben, miért hagyna most el? Valamiért az utóbbi időben Isten elém hozta Máté evangéliumából a jól ismert részt az aggodalmaskodásról és az ima meghallgatásról:

Jézus mondja: „Ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, és mit igyatok; se a ti testetek felől, hogy mibe öltözködjetek. Bizony több az élet az eledelnél és a test az öltözetnél.

Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?

Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával meghosszabbíthatja életét egy arasszal?

És miért aggodalmaskodtok az öltözet miatt? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak,

de mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mivel ruházkodjunk?”

Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Micsoda bíztatás! Ő tud a jelenlegi helyzetemről, ő tud a járványról és bátorít: kézben tartom az irányítást, gondot viselek az égi madarakról, még a fűszálról is – rólad és családodról, rólad és gyülekezetedről, rólad és nemzetedről is Gondot viselek. Bízzuk az Úrra terheinket, adjuk át neki az irányítást: bárhogy is alakul a jelenlegi helyzet: minden javunkra van és Isten a legjobbat fogja kihozni belőle.

Gondoljunk a következő igére: Jézus mondja „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az az ember közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki?

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?

Forduljunk hozzá imádságban, keressük Istent, mert megtalálható; zörgessünk kegyelemért és megbocsátásért, és válaszolni fog minden bizonnyal. Isten jót ad annak, aki hozzá menekül, jót készített el övéi számára, amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett” (1Kor 2,9)– happy end lesz mindennek a vége ezt ígéri Jézus azoknak, akik átadták Neki életüket.

Elgondolkodtam azon is: bezárnak a templomok, és akkor Mi van? Amíg nyitva voltak, addig sem igazán verték le egymást az emberek. Nem ez tart meg bennünket, nem egy épület. Most annak az ideje van, hogy amit évtizedekig magunkba szívtunk a templomokban, arról most tanúbizonyságot tegyünk. A sötétségben kell világítani és most nagyon nagy a sötétség és a pánik. Az Úr tart meg bennünket nem a templom.

Olvastam, hogy a XVIII. században Lisszabonban földrengés pusztított, az emberek nagy része a templomokba menekült, de a földrengés miatt, azok összedőltek és tízezrek veszítették el a romok között az életüket. Nem a templom tart meg bennünket.

Egyáltalán nem akarom elbagatellizálni a mostani járványt, de miközben nagy a baj, nagy a pánikkeltés is. De mit tehetünk mi, az események szemlélői? Mindenképp maradjunk otthon és tartsuk be az előírásokat!

Elgondolkodtam azon, hogy vajon Mire való ez a világjárvány? Mi célt szolgál? Mit tegyek otthon?

Van egy jól ismert történet az Ószövetségben (4Móz 21). Izráel népe majdnem 40 éve vándorol a pusztában Kánaán felé, zúgolódnak Isten és Mózes ellen. Isten védte és oltalmazta őket az úton, vizet fakasztott és táplálta őket, de most a nép kérésére „Isten elengedi” a népet. Isten szelíden válaszol: ha nincs rám szükség, ha nem tiszteltek, nem keresitek velem a kapcsolatot, akkor szép lassan háttérbe vonulok. Amikor Isten hátralép, a védelmi zónából kikerül a nép, és a mérgeskígyók a pusztából rájuk támadnak és mindenkit megmarnak. A nép a pánikhelyzetben Mózeshez megy és könyörög közbenjárásért, bocsánatért. Isten válaszol a kétségbeesett imára: megparancsolja Mózesnek készítsen egy rézkígyót, és tűzze fel egy magas póznára, aki hittel föltekint az életben fog maradni.

Miért van a koronavírus? Véleményem szerint ugyanazért, amiért a zsidó nép életében is voltak a mérgeskígyók. Arra kényszerítettük Istent, hogy kerüljön háttérbe. A megoldás: szívből könyörögni Istenhez, feltekinteni élő hittel a póznára-Krisztus keresztjére.

Egy biztos: ez még nem a világ vége! De akkor mi? Én úgy látom ez inkább egy levél, egy üzenet Istentől: amit el kell olvasni, végig kell gondolni és válaszolni lehet rá. Ez még nem a vég, ez még a kegyelem levele. Isten NEM rettegésben akar tartani, nem kell ennyire félni! Elgondolkodtatni akar bennünket, szeretné ha tartanánk egy kis önvizsgálatot otthon a csendben. A Bibliában azt olvassuk, hogy a hetedik nap, a pihenés, a feltöltekezés, Isten imádásának napja. Isten kényszer pihenőre küld bennünket pár HÉTIG-HÓNAPIG: a gyülekezetet, az egyházat, a hitetleneket, az egész világot, azokat is, akik még nem ismerik Őt. És ez a vírus tükröt tart elénk: nézzünk bele és lássuk meg kiben-miben bízunk, hol tartunk? Miért és mitől félünk? Miben-kiben bízunk? Vizsgáljuk meg magunkat!

Van pár heted, hogy letisztuljon benned: megéri az a rohanás amiben vagy? Mire építed az életed? Ismerd meg mi a fölösleges rakomány az életedben és dobd ki? Lehetőség jobban megismerd Őt, megbarátkozni vele, hogy többet imádkozz hozzá, hogy olvasd a Bibliát, hogy kérdéseket tegyél fel neki.

A kényszerpihenésnek egy másik nagyszerű lehetősége: közelebb kerülni a gyerekeidhez, megismerni őket, játszani velük az udvaron, legóautót építeni, engedd, hogy lovagoljanak a hátadon. Ülj le a feleséged/férjed mellé és beszélgess vele, idézzétek fel a régi emlékeket, vegyétek elő a régi fényképeket és beszéljetek a közös élményekről. Olvassátok együtt a Bibliát, hallgassunk igehirdetéseket, imádkozzatok egymásért, stb. Nagyszerű lehetőséget ad Isten ebben az időszakban.

Óriási lehetőség adódik segíteni az időseknek, a betegeknek, a rászorulóknak és kimutatni azt, hogy fontosak számunkra és nem mondunk le róluk. Felkeresni őket, becsöngetni, telefonon felhívni és rákérdezni: mivel segíthetek? mire van szüksége az üzletből? Gyülekezetünkben is működik a telefon szolgálat, minden gyülekezeti tagot felhívunk, elbeszélgetünk, rákérdezünk miben segíthetünk és amennyiben módunkban áll segítünk is. Most kell nekünk világítani, most amikor egyre nagyobb a sötétség.

Használjuk ki okosan ezt az időt mások javára!

Illyés Sándor