Mindenki szereti, ha az álmai valóra válnak. Antal László, a Gillich Fülöp Evangélikus Diákkollégium igazgatója mesél kedvenc témájáról, amely egyben a hobbija is: a sakkról.
Hogyan kezdődött? Milyen sötét-világos álmaid voltak? Kik voltak az életedben a nagy elődök, mentorok, példaképek, kik ébresztették fel benned a sakk iránti érdeklődést?
Gyerekkoromban sokat sakkoztam édesapámmal, nagyapáimmal, Gillich Fülöppel, Antal Mártonnal. Viszont a nagy előd nagyapám testvére, Árpi bácsi volt, egy „művelt borbély”, aki megjárta a Don-kanyart, volt német, magyar és román katona is, annak függvényében, hogy melyik tisztikart kellett borotválni éppen. Nyugdíjas korában pedig éjjel-nappal sakkozott. Nappal a gyerekekkel, fiatalokkal, éjjel pedig az öreg haverokkal, nagyon sokan megfordultak nála Négyfaluból. Nem tanított soha senkit, de játszott mindenkivel, aki betoppant hozzá. Generációkon keresztül – édesapám, később bátyám és barátai, na meg jómagam – jártunk hozzá sakkozni. Sakkozás közben mindig mesélt… de nem akármit. Hegeltől, Kanttól a nagy marxista eszmékig, a szellem és az anyag harcáról, hogy melyik határozza meg a másikat, ki a nagyobb, ki az erősebb, vitatkozott rajta apámmal, bátyámmal, s közben ment a sakkozás. De a háborús emlékeit is sorra elevenítette fel, beleszőve egy kis magyar történelmet, olyanokat is mondott, amiért azokban az időkben el is vihették volna. A ’80-as években azt mondta, hogy a III. világháború a civilizációk háborúja lesz! Mindenki csak nézett, hogy az öregnek teljesen elment az esze.
Te is mesélsz sakk közben?
Én is viccelek, s közben életre is nevelek egy-egy bölcsességgel.
Hogy lett a sakkból tantárgy?
Először a Jules Verne magániskolában, Brassóban tanítottam a magyar osztályoknak sakkot. Majd a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola elemi osztályaiban, egy évvel később már a George Moroianu Főgimnázium magyar tagozatán is alkalmam volt megszerettetni a gyerekekkel ezt a játékot. Sajnos ennek a tantárgynak a rekviemjét pont most fogjuk elmondani a kedves olvasóknak…
2014-ben a Via Barcensis egyesület egyik első projektjeként szerveztem egy délutáni sakk-kört a Zajzoniban, aminek nagy sikere volt. Eközben jutott tudomásomra, hogy az Európai Bizottság szorgalmazására Románia aláírt egy kötelezettséget a sakk bevezetéséről az elemi oktatásba. A sakk és nevelés tantárgyat 2014 őszén kezdtem el tanítani, először a harmadik osztályban. A tanterv összeállításától elkezdve a szükséges felszerelések biztosításáig minden az én feladatom volt.
A sakk és nevelés, mint tantárgy valójában ennek a sikeres projektnek eredményeképpen indult el az országban talán elsőként a Zajzoni Rab István Középiskolában, a Via Barcensis Egyesület és a Gillich Fülöp Evangélikus Diákotthon és Tanulmányi ház támogatásával. ĺgy sikerült ezt a tantárgyat nagyából 8 éven keresztül életben tartani. A sakk a hobbim, és a gyerekek között érzem igazából jól magam, ezért csináltam. Dolgozatokat is írattam a gyerekekkel, teszteket végeztünk, vicces, jópofa dolgokat. Olyan kérdések voltak benne, mint például, hogy a sorompó: 1. Az a hely, ahol apa megáll a kocsival, ha jön a vonat. 2. A sorompó egy bemattolási technika stb. Később egy fiatal barátom, aki pedagógiát tanult a Transilvania Egyetemen, nálam végezte a gyakorlatot, majd sakk és nevelés témában írta meg a licencdolgozatát, és a kutatási részt becsületesen elvégezte. Tízest kapott a dolgozatára, a tanárainak meg tátva maradt a szájuk, hogy ilyen is van Romániában. Sakkversenyekre, országos versenyekre is vittem a gyerekeket, de soha egy inspektor vagy valaki más meg nem kérdezte, hogy mit hogyan csinálok. Ez viszont jó dolog volt, mert így megszerettettem a gyerekekkel a sakkot, nem gyötörtem őket. Még a kiemelt igényű gyerekek is „nagyon jó”-t kaptak, és bebizonyítottam az osztálynak, hogy ki is érdemelték a nagyon jót.
Milyen történetekkel vagy példaképekkel igyekszel közelebb hozni a sakkot a diákjaidhoz?
Beszéltem nekik a világhírű magyar sakkozókról, nemzetközi ranglistákról, Élő József magyar fizikusról, aki felállította azt az matematikai értékelési rendszert, amelyet ma rengeteg sportban használnak, pl. az ATP a teniszben, ELO (élő pont) a sakkban. Polgár Juditról, Réti Richárdról, Portisch Lajosról, sakkról és matekről, informatikáról és az ellenfél gondolataiba való belelátásról… türelemről, figyelemről, sportszellemről – szóval neveltem őket. Karácsony előtt mindig a kedvenc mesémet, A boldog herceget mondtam el nekik, de tanultunk számítógépet is használni, kizárólag a tanulás érdekében, természetesen. Szóval azt csináltam, amit élveztem!
Hogyan lesz valakiből sakkoktató?
Többféle sakkoktató, edző van! Az eljárásokba és kritériumokba nem is lenne annyira érdekes belemenni. Tíz évvel ezelőtt a követelmény az volt, hogy egy bizonyos versenyszintet tudjál megjátszani – az első kategória legyen meg –, és mindössze pár hét felkészülés után letettem egy vizsgát a sakkszövetség egyik vezető edzőjénél. Szerintem viszont fontos, hogy minimum egy pedagógiai modulod is legyen, de egy trénerképző, amolyan szakmai oktató tanfolyam is rendkívül hasznos lehet, ám ez csak egyetemi végzettséggel szererezhető meg.
Készült egy tudományos kutatás is a sakkoktatással kapcsolatosan itt nálunk. Ez egyedi, vagy voltak már előtte is hasonló felmérések?
Nincs tudomásom hasonló kutatásról, sakkot is maximum egy tucatnyi iskolában tanítottak. Nincs oktató, nincs tanterv, eszköz hozzá. Elméletileg a tornatanárok kellett volna tanítsák, de ha nem tud sakkozni, mert fiatalkorában például úszóbajnok volt, akkor hogyan…? Pár éve olvastam valahol, hogy Magyarországon 180 iskolában van rendszeres sakkoktatás. Nem titkolom, hogy Polgár Judit tankönyve, a Sakkpalota, valamint a magyarországi tanterv nekem is nagyon sokat segített a munkámban.
Milyen érzés, ha veszítesz?
Az életben is tudni kell sakkozni! Hogy hány mattot kap valaki, azt mi valahogy pozitívan szoktuk felfogni, a gyerekeknek is mindig azt tanítom, hogy minden mattnál megtanulhatsz valamit, amit nem jól csináltál. Ha csak nyersz, akkor nem igazán tanulsz.
Miben segíti a sakk és nevelés tantárgy a diákokat?
Elemista korban az, ha valaki sakkozik, nagyon jó a fegyelem, a türelem, a figyelem, a koncentráció fejlesztésének szempontjából, de a matematikai gondolkodásmódban, a látási szervek fejlődéseben, a látási horizont megnyílása szempontjából is sokat segít, és még sorolhatnám… A mozgássérültek terápiájában is használják, az egyik sakkozó barátom ebben a témában doktorált Moszkvában. Nemzetközi mester különben, Kisinyovban éppen egy ilyen intézetben dolgozik, és sakkot oktat. P. V. maga is súlyos mozgáskoordinációval küzd, és alig beszél, ennek ellenére könyvei jelentek meg.
A sakk elsősorban egy játék, hogyan lehet mégis ilyen nevelő, jellemformáló hatása? Hiszen vannak még hasonló játékok, amelyek a stratégiai gondolkodásra alapoznak, gondolok itt a Rizikóra vagy az Ember ne mérgelődj-re vagy a Monopolyra, és folytathatnánk a sort.
Az általad említett stratégiai játékokban nagyon véges kombinációs lehetőségek vannak, ezzel szemben a sakk adattárában a MEGA Database 2021-ben több mint 8,5 millió sakkjátszma van eltárolva. A világon az első lejegyzett játéktól Magnus minden lejegyzett partijáig – a 10-15. lépés után viszont egyik sem ugyanaz már. A sakkban lévő kombinációk lehetősége egy olyan nagy szám, amelyet a végtelenhez lehet inkább hozzámérni.
Mi a különbség a versenysakk és a parkokban játszott sakk között?
Öregkorban az emberi fejlődést a regresszió jellemzi. Valamint a profi sakk és a parkban való játék között pont akkora a különbség, mint amikor valaki rendszeresen teniszezik hobbi szinten, s akarna játszani például Simona Haleppel. Ő maximum 60–70 km/órával üti a labdát, a profi meg 160–180 km/órás sebességgel. Ferrari ment-e el melletted autópályán? Valahogy így érezni a különbséget. A sakktanulás a feladatmegoldásról, rengeteg memorizációról, variánsok, stratégiák tanulmányozásáról szól. A versenysakkot gyermekkorban kezdik, ami napi 4-5 órai edzésről szól, megnyitások, variációk, feladványok stb., szóval rengeteg gyakorlást és tanulást igényel. Ne téveszd össze a sakkot a figurák lépésének megtanulásával. A sakkjáték ennél több, a gondolkodás, a variációk kiszámítása, 10–12 lépés előre való elgondolása, stratégiák felállítása: na, ez a sakk.
A parki sakk meg kikapcsolódás, időtöltés, egyszerű játék. A parki sakk segítségével sok magányos idős ember szocializálódik, sok magába húzódó embernek segít a kapcsolatteremtésben.
Mennyire kitartóak a diákok?
Két-három év után a legtöbb diák hobbiszinten marad, mert nem tudnak már versenyezni azokkal, akik járnak versenyekre, és napi szinten gyakorolnak. De büszkén mondhatom, hogy az első generációsaim, akik már 10., illetve 11. osztályosok, még mindig bejárnak sakk-körre, sőt egy pár versenyre is jelentkeznek. Őket leigazoltam az Áprily Lajos Főgimnázium Klubjához. Ez Erdély egyetlen magyar iskolai sakk-klubja, amelyet a Román Sakkszövetség is nyilvántart, és ahol éves szinten megrendezzük az Áprily Lajos Kupát, amelyen körülbelül 100 versenyző szokott részt venni, és ez egyben Brassó legnagyobb hagyománnyal rendelkező sakkversenye is, amelyet országos szinten elismernek.
Melyek voltak a sakkoktatás legszebb pillanatai?
Amikor a hóbástyákat építettük, vagy amikor a megyei második díjat nyertük el az iskolák közti csapatversenyen. Vagy amikor egyik nagyon kedves diákom rajzórán sakktanárt rajzolt, mert éppen az akart lenni. Egy másik kis matekfejet különben elvittem magammal a Kárpát-medencei magyar sakkozók találkozójára is Lakitelekre. Az országoson is ott voltunk egyik évben vagy négy elemistával a Zajzoniból. Négyfalu történetének első nemzetközi versenyét is én szerveztem Barcaság-kupa (Cupa Ţara Bârsei) néven.
Emlékezetes az is, amikor vakáció után, szeptemberben visszamentem a Moroianuba, és az egyik kislány odaszaladt, átölelt, és mondta, hogy mennyire szereti a tanár bácsit. Az egyik kedvenc történetem az, amikor egy télen nagyon lehavazott, és megmondtam a tanító néninek, hogy a sakkórán elhányjuk a havat a gyerekekkel az udvarról. Aggódva figyelmeztetett a tanító néni, hogy ebből baj is lehet, mert nem szabad a gyerekeket dolgoztatni. Hólapátokat is otthonról hoztam. Képzeld, az óra elején bent sorba állítottam a gyerekeket, és amikor elmondtam, mit fogunk csinálni, szólt egy gyerkőc, hogy én nem tehetem oda havat hányni őket. Spontán ötletként kint két csapatra osztottam őket, majd megmondtam, hogy az a csapat nyer, amelyik kicsengetésig magasabb és nagyobb hóbástyát épít. Minden csapat egy lapátot kapott, de ne félj, mert a kabátjukban is hordták a havat. Óra végére állt a két nagy torony, az udvaron alig volt hó… Az egyik hóbástya magasabb volt, de a másik csapat egy fenyőágból zászlót tett a várra, hogy pótolja a magasságot, így mind a két csapat nagyon jóra vizsgázott kreativitásból, csapaszellemből, azaz sakk és nevelésből!
Létezik olyan, hogy sakkfüggőség?
Nincs, viszont a szakemberek rettentően időigényes sportnak tartják. A profi sízők is felmennek nyáron a gleccserekre edzeni, ha olimpiai bajnokságot akarnak nyerni. A német olimpiai csapat tagjai napi nyolc órát sakkoznak, utána meg terembe mennek vagy úszni. Mens sana in corpore sano alapon.
Egyébként a sakk összehozza az embereket? Úgy értem, születtek sakkozás közben életre szóló barátságok, esetleg szerelmek?
Az országban több nagy edző felesége is sakkozó. Általában a kezdő csoportokat, kicsi gyerekeket a nők oktatják. Erre több konkrét példa is van, Brassóban, Marosvásárhelyen, Bukarestben, Aradon ismerek hasonló edzőpáros családokat.
Vannak a sakkozásban járatlan utak?
Végtelen kombinációkból elég nehéz kihozni a végest. Ha ezt az egyenletet felállítjuk, akkor lehet megoldást vagy választ adni majd erre a kérdésre. Természetesen vannak, hiszen a társadalom, a gondolkodás, a történelmi korszakok változása a sakkban is hoz és hozott változást, szemléletváltást, új szabályokat, fejlődést.
Az életben is olyan a sakkozó, mint a táblán?
Nem feltétlenül, de mint pszichológus, azt megfigyeltem, hogy a versenysakkban egy-egy lépés – amikor nagy a tét – micsoda szorongást válthat ki a versenyzőből. Abban a 4-5 órás partiban hányszor kell legyőznie a szorongásait, vennie a bátorságot, hányszor kell kezdeményeznie, választania egy vagy több variáns közül, ami a játék kimenetelét befolyásolja, és jó vagy rossz döntést hoznia, amit tudnia kell vállalni! Mindezt az életben is meg fogja tenni, minden bizonnyal. A sakk életre nevel!
Jó ember vagy jobb ember a sakkozó?
Ez a kérdés C. G. Jung egyik írását juttatja eszembe: Gondolatok a jóról és a rosszról, hiszen a sakkozó is ember. Rengeteg pozitív hozadéka van annak, ha valaki sakkozik, lehet öröme vagy bánata, a győzelem vagy veszteség, amit élményként kell megélni. Viszont a kiegyensúlyozottság itt is, mint bármilyen téren, kiemelten fontos. Vigyázni kell arra, hogy ne váljon beteges szenvedéllyé, vagy ne váljunk a sakkjáték rabjává, hanem a sakkot személyiségünk, gondolkodásunk, intuitivitásunk fejlesztésének csodálatos eszközeként használjuk, még az ellenfelünkhöz való viszonyulásban is, és akkor bizonyára jobb emberekké válhatunk, sakkozóként is.
Hogy ért véget az álom?
A tanügyminisztérium nem a tantárgy ellen lépett fel vagy szüntette meg, hiszen 2022-től kezdődően több száz pedagógust készítettek fel arra, együttműködve a sakkszövetséggel, hogy sakkot tanítsanak majd az iskolákban. Hoztak viszont év elején egy egyszerű rendeletet, mely szerint elemi osztályokban nem lehet többet választható tantárgyat tanítani. Mivel a sakk és nevelés az opcionálisok között volt, a szülők választásán múlott, hogy egy osztályban van vagy nincs sakkóra. Feltétlenül el kell mondani viszont, hogy ebben az úttörő munkában mind a két négyfalusi magyar iskola, a Zajzoni és a Moroianu magyar tagozata, úgy igazgatói, vezetőségi szinten, mind a tanító nénik, akik ezt az opcionálist népszerűsítették, nagyon sok köszönetet és hálát érdemelnek, amiért mellém álltak!
Használtad azt a szót a felvezetőben, hogy rekviem. Tényleg eltemethetjük ezt a kezdeményezést, vagy látsz még reményt arra, hogy újra legyen belőle immáron egy fénylő, világos, megvalósult álom?
A tantárgynak lehet, hogy befellegzett, ez hadd száradjon a tanügyisek lelkén, én viszont megcsináltam azt, amire egy minisztérium nem volt képes: a sakkoktatás folytatódik a Gillich Fülöp Diákkollégiumban. Sőt, számítok arra, hogy a jelenlegi heti két sakk-kör nem is lesz elég, a nyári „sakk-akadémiát” (napközi sakktábort) ezen a nyáron is megtartom – ennek keretében el szoktam vinni a gyerekeket legalább egy versenyre is. Itt köszönetemet szeretném kifejezni a RELE-nek (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház) és a Magyar Kormánynak, hogy támogatja a Kollégium működését és az oktatási közösségépítő programokat, beleértve szívügyemet, a sakkoktatást is.
Köszönöm a beszélgetést.
(Kérdezett: Horváth Csaba lelkész)