„A bizonyságtételt nem csupán lehetőségként kell kezelnünk” – imahét Nagyváradon

A nagyvárad-újvárosi református templomban folytatódott vasárnap este az idén az „…igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2) mottó jegyében zajló ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért. Mátyás Attila evangélius-lutheránus lelkipásztor prédikált.

Az egybegyűlteket Herdean Gyöngyi váradújvárosi református lelkész köszöntötte, azt kérve, imádkozzák el közösen a 23. zsoltárt (Az Úr az én pásztorom…). Igehirdetése alapjául az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 28. fejezetének 23-tól 28-ig terjedő versszakaszait választotta Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor. Azt mondta: ismert a máltaiak megtérése, és szándékosan választotta textusként az ezután történteket, melyek arról számolnak be, hogy Pál apostol, elhagyva a szigetet, immár Rómában folytatta a szolgálatát és tett tanúbizonyságot hitéről, hiszen lassan az imahét vagy inkább imatized a végéhez közeledik, és a naponta együtt imádkozók számára is tovább folytatódik az élet. Figyelemre méltó, hogy noha Pál fogolyként érkezett az örök városba, mégsem azzal foglalkozott, hogy mit mondjon a császár előtt, illetve hogyan védekezzen, hanem inkább azzal törődött, amire megbízást kapott a damaszkuszi úton, amikor megismerte az Úr Jézust. Összegyűjtötte tehát a Rómában élő zsidókat, hogy Krisztusról beszéljen nekik, és bizonyságot tegyen újra és újra, reggeltől estig Isten országáról. Akárcsak kétezer évvel ezelőtt, most is hitvalló egyházra van szükség, itt és most, Váradon, 2020 januárjában. Ha komolyan vesszük keresztségünket, akkor a bizonyságtételt nem csupán egy lehetőségként kell kezelnünk, hanem imperatívuszként és felhívásként – hangsúlyozta a tiszteletes. Hozzátette: Pálnak szomorú tapasztalatai is voltak, hiszen nem mindenki hitt, mint ahogyan napjaink templomaiban is lesznek üres padok és megkeményedett szívek, de mindig van visszatérési lehetőség, hiszen ahogyan Luther is kifejtette, az embernek mindennap szüksége van arra, hogy Istenhez forduljon.

Kegyelmi idő

A felekezetek képviselőinek hozzászólásakor Böcskei László római katolikus megyés püspök megjegyezte: ha valami jók történtek a világban az elmúlt napokban, akkor ezek az imaalkalmak voltak ilyenek. Hangsúlyozta: egy eseményekben gazdag szakaszt ismerhettünk meg Szent Pál életéből, amit nyugodtan nevezhetünk kegyelmi időnek, hiszen a megtérése után egyedül az evangélium hirdetésének szentelte életét, és ez feljogosít minket arra, hogy ne csak az események gazdagságát lássuk, hanem azt is, hogy a vele történtek egy mély tanítást hordoznak magukban, éspedig azt, hogy keresztényként nekünk is vállalnunk kell, hogy a Krisztushoz való tartozás meglátszódjon a mi életünkben. Tekintsük tehát feladatunknak a bizonyságtételt, és így cselekedve, jelként közvetítsük a hit örömét, a reményt és a bizalmat – tanácsolta a főpásztor.

Kardos József unitárius lelkipásztor Máté evangéliumából idézte a 10. fejezet 7. és 8. igeversét. Arra hívta fel a figyelmet: Isten irgalmas, jóságos, a javunkat akarja, szeret bennünket és gondoskodik rólunk, Krisztus pedig tanácsokat ad, hogyan Isten eszközeiként miként gyógyítsuk a fájdalmat, a szeretetlenséget, az önzést és a közömbösséget. Magyarul még Bálint Pál szólt a jelenlevőkhöz a baptista egyház részéről, románul pedig a görögkatolikus és az ortodox egyház, két pünkösdista gyülekezet, valamint a Messiás-hívő Zsidó Hitközség képviselője.

Közreműködött a Református Kántorok Kórusa és a Református Gyülekezetek Énekkara, Orosz Otília és Jakó Sándor kántorok vezényletével, és Tasnádi Ferencz énekművész. A perselypénz a váradi evangélikus óvoda részére gyűlt.

Forrás: Erdély Online