“De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lukács evangéliuma 18,8)
Kedves testvéreim,- kezdtem a vasárnapi igemagyarázatot, aminek vezérigéje éppen hitetlen Tamás története volt- jó volna, ha lenne egy olyan műszerünk, ami megméri a hitünket. De legalább is egy hazugságvizsgáló készülékünk, hogy amikor a hiszekegyet mondjuk és elérkezünk oda, hogy hiszek a test feltámadásában és az örök életet, akkor ránézzünk és szembesülhessünk a műszer mutatta eredménnyel. A templomozás eltemúlt, csakúgy, mint a vasárnap is, és beköszöntöttek a szürke hétköznapok. Délelőtt egy idős egyháztagom látogatott meg a hivatalban. Láttam rajta, hogy nem tudja elkezdeni a mondandóját és miután megbeszéltük az időjárást és a tavaszi munkálatokat egyenesen rákérdeztem, tulajdonképpen, miért is jött Gyuri bátyám? Van egy ismerősöm, itt a szomszéd faluban, tudja a szászok elmentek már rég, de ez az öreg itt maradt magnak. Szeretném, ha elmennénk hozzá. Miért? Kérdeztem. Furcsa ember az öreg. Hogy is mondjam itt a hivatalban magának, bogaras. Az mit jelent? Ő volt tulajdonképpen a régi pionír világban az, aki a fiatalsággal foglalkozott az iskolában. Szakköröket szervezett, leginkább elektonikával foglalkozott, egyszerűbb áramköröket építettek a tanulókkal, meg rádiókat. Amikor még olyan lámpás tévénk volt, ő jött mindig hozzánk megjavítani. Rendben, meglátogathatjuk. Mikor? Menjünk most. Indítványozta Gyuri bátyám. Rendben, hozom az autót. Mintegy húsz percre volt Swartz Dávid háza a parókiától. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy ilyen neve van a bácsikának, mert annak idején egy lexikonban láttam egy alumíniumvázas léghajót, amit egy ilyen nevű feltaláló épített. Mindjárt el is meséltem az öregnek útközben, aki csak bölcsen hümmögött. Ebből arra következtettem, hogy ez a szász meg nem értett zseni nem ilyen fajta lesz. De majd mindjárt meglátjuk. Tud magyarul? Itt minden nyelven beszélünk, mosolygott Gyuri bácsi. Igen, erről mindig elfeledkezem. A műhely egy fáskamraszerű épületrész volt, de ahogy az ilyen ezermestereknél szokott a házban egyenletesen voltak szétszórva mindenféle kütyü törmelékek, megkezdett, meg nem kezdett és befejezetlen állapotra ítélt szerkezetek megszámlálhatatlan mennyiségű újság, melyek közül egyik-másik ismerős volt, a Tehnium, a Cutezatorii és a Stiita si tehnica sorba rakott példányai. A bácsi ősz hajú, ámde szálegyenes nyilt tekintetű kemény kézszorítású volt. Amikor azúrkék szemébe néztem és megszorította a kezem, az az érzésem volt, mintha a Führerrel kezeltem volna le, s ettől kicsit megborzongtam. Mogyoróbarna öltönyt viselt, ami megkopott már. Nagyapámnak volt mogyoróbarna öltönye, viszonylag ritka árnyalat, azóta sem láttam senkin. És miért van ez öltönyben otthon? Na, de mondta az öreg, hogy szalajt egy kicsit a vén szász. Ő a tiszteletesünk, akiről beszéltem. Mutatott be Gyuri bácsi. Swartz, David Swartz. A vezetékneve úgy sercegett, mint a nyálam gyermekkoromban, amikor a sparhertra köptem. Jöjjenek csak. Bementünk a műhelybe. Próbáltam ülőalkalmatosságot találni, végül, feltaláltam magam és leültem egy kibelezett hangfal dobozára, Gyuri bácsi az ajtókeretben maradt, onnan figyelte a rejtélyes feltalálót. Tavasz volt. Az isten barmai egymást vontatták a cementen. Talán azt nézte az öreg. Vagy azon gondolkodott, hogy Isten barmaiból nem csak itt van ennyi. Tiszteletes úr, van itt egy szerkezet, amit építettem, már régóta foglalkozom a vallással. És mit tud ez a szerkezet? Kérdeztem és kissé gyanakodva néztem a zsebrádióra emlékeztető dobozt. Ez egy kredométer. Képes lemérni az ember hitét. Nagyszerű! Mosolyogtam vidáman. Pont erről beszéltem vasárnap az igehírdetésben, hogy milyen jó volna, ha lenne egy ilyen műszer, és lám, máris akadt valaki, akinek van. Hát, nagyon kíváncsi vagyok a működési elvére. Még nincs tesztelve, sosem próbáltam ki, ezért szóltam a barátunknak, hogy hívja el magát, hogy esetleg letesztelné-e a gyülekezetben. Gyuri bácsi a cipője orrát nézte. Persze! Álltam föl lelkesen. Magyarázza el, hogyan működik? Először is, itt van egy érzékelő. Ezt fel lehet tenni a falra, elrejtve, mondjuk egy falióra mögé, vagy egy képkeret mögé, vagy szekrény tetejére, egy tárgy mögé. Ez jelet bocsát ki, wifi kapcsolatban van a dobozzal és az pedig a kijelzővel, egy skálán lehet követni a hit nagyságát. Mivel digitalis a rendszer, mobiltelefonnal is kompatibilis ez a része. És akkor, ha bejön valaki hozzám az irodába, mondjuk és kérdezek tőle valami hittel kapcsolatos kérdést, akkor le tudom mérni, hogy mekkora a hite? Igen, pontosan erről van szó. Van menüje. Ott beállítja a vallást, mert be lehet állítani, hogy mondjuk muzulmán, vagy keresztény, vagy bármilyen más vallást mérjen. Értem. Elképesztő! De mi van benne? Az elve elég bonyolult, de egyszerűsítem magának. Bólintottam. A német amúgy is olyan oktató nemzet, hát legyen. A legújabb kutatások szerint az agyunkban felfedeztek úgynevezett mikrotubulusokat. Ebben kvantumfolyadék van. Hallott már róla? Bólintottam. Na, erről feltételezik, hogy ez az emberi lélek. Ennek az aktivitását regisztrálja és méri a szerkezet. Ennek a kvantumösszefonodásnak a mértékét az isteni lélekkel. Nem értettem igazán, de bólintottam. Világos. Legyen úgy. Swartz Dávid kikísért a kapuba, majd utunkra bocsátott. Másnap elkezdtem a műszer tesztelését. Első alany. Böske néni. Évek óta özvegy. Úgy gondoltam hitben öregedett meg. Régen úgy volt. Voltak bölcs öregek, akik tudták, honnan jönnek, és hová érkeznek. Jöttem, hogy az uramért megemlékezést fizessek. Ezt a döcögős szórendet már megszokta a fülem. Most vasárnap? Igen. Bekapcsoltam a műszert, aminek kijelzője az iróasztalomon volt. Szegény Pista bácsi! De kár, hogy elment! Mondtam. De, nyugodjon meg Böske néni lesz feltámadás, majd viszontlátja ott a mennyben. Hisz benne? Böske néni egy pillanatra lefagyott. Nem volt szokva az efféle direkt kérdésekhez. Hát jártunk templomba én is meg az uram is, fizettünk rendesen, meg adakoztunk is mindig. Értem én, de abban hisz-e hogy feltámad majd. Hát…benne van a Bibliában. Maga is azt prédikálta húsvétkor, hogy van feltámadás. Lopva a skálára néztem. Kilengett, mint a Richter skála hetvenhétben, csak nem a jó irányba. Pedig lesz feltámadás Böske néni, akár hisszük, akár nem. Ez az Isten akarata. Hát na…Nem gyütt onnan még ki senki tiszteletes úr. Lázár, Jézus Krisztus, meg az elhunyt szentek húsvétkor, de ott van Énok, Illés, Mózes, akiről azt olvassuk Júdás levelében…na, de ne menjünk bele. A mutató továbbra is kritikus hitetlenség zónában feküdt. Majd meglássuk tiszteletes úr…Mondta csalódottan Böske néni és kétszáz lejt tett az asztalra. Ezt az uramért, a megemlékezésre, adomány. Azt gondoltam, sokat kell várnom a következő tesztalanyra, de nem így történt. Már délután csengetett Péter. Nyugalmazott gépészmérnök. Megjelenése tekintélytparancsoló. Azt gondoltam, amikor először találkoztunk, hogy az a fajta komoly értelmiségi, aki szabadidejében Kantot és Schopenhauert olvas. Aztán egy alkalommal megláttam a kezében egy Sandra Brown kötetet. Ő egyházfenntartói járulékot jött fizetni. Rendkívül udvarias volt és ez vezetett el a beszélgetésünk lényeges pontjához. Miközben apró – cseprő dolgokról csevegtünk, egyszercsak előrukkolt a témával. Tetszett a vasárnapi igemagyarázata. A Tamás? Igen. Mi tetszett benne? Lényegében maga a kérdésfelvetés, mert én is sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Én hiszek a Bibliában, meg, hogy jó dolgokat tartalmaz. Olvastam is pár könyvet belőle, meg voltam is Izraelben. De, szerintem nem kell mindent úgy elhinni belőle, mint ahogy le van írva. Maga tiszteletes úr tényleg elhiszi, hogy Jézus a vízen járt, vagy, hogy Lázár kijött a sírból, meg, hogy egy leprás meggyógyul Jézus szavára? Ezek legendák szerintem. Nem kellett a műszerre néznem, hogy lássam az eredményt. Akkor viszont van egy gond. Feleltem. Éspedig? Ön ugyebár azt mondja ezekben nem hisz, mások azt mondják, ők nem hiszik a Vörös- tengeren való csodálatos átkelést, vagy, hogy Jónást benyelte a cethal, igaz? Igaz. Akkor honnan tudjuk, hogy mikor mond igazat ez a könyv? Mert ugyebár az elején ön is egyeteértett, hogy vannak benne igazságok, de ki mondja meg, hol mond igazat és hol van a mese? És egyáltalán kell-e nekünk egy ilyen könyv, ami hol igazat mond, hol pedig csak hiteget és ámít? Mit kezdjünk akkor egy ilyen Istennel? Aki hol igazat beszél, hol szeret bennünket, hol pedig az ellenségünk? Ez az én nagy kérdésem tiszteletes úr! Tényleg szeret-e az Isten? Vagy csak maguk mondják? Az egyház és a papok. Most már pap lettem, nem lelkész, vagy tiszteletes. Tamás is így érzett, mint ön, kedves uram. Arra gondolhatott, vajon igazat mondott, hogy fel fog támadni? Hiszen láttam meghalni a kereszten. Hallottam, ahogy azt mondja Jánosnak, imhol a te anyád. Rábízza Jánosra az anyját. Miért mondta volna, ha ő majd feltámad, visszatér és gondoskodni fog az édesanyjáról? Hallottam, hogy így kiáltott: elvégeztetett! Mi végeztetett el. Mindennek vége… Láttam a lezárt sírt is. Amikor elbúcsúztunk a kapuban, arra gondoltam, a Bibliában Tamás megmenekül. Vajon ezek a kételkedők, akik közöttünk élnek megmenekülnek? Hagyják magukat megmenteni? Felburrogott a tank-Mercedes motorja és kigördült a kocsifeljáróról. Elnyelte a széles út.
Horváth Csaba (Kiskapus)