Jézus Krisztus elkésett a templomból. Az ünnepi gyerekműsor végére érkezett. Akkor lépett be, amikor a gyerekek azt énekelték: „Ha nincs kolbász a padláson, nem ér semmit a karácsony.” Megállt egy pillanatra a feldíszített karácsonyfa előtt, elmosolyodott. Klassz. Mintha már láttam volna valahol ehhez hasonló fát. Talán az édenben. Aztán leült Bicegő Pista mellé a padba. Bicegő Pista onnan kapta a nevét, hogy gyermekkorában, egy karácsonyi szánkázás alkalmával ráhúzták a bokájára a vasszánkót. Az esetet nem hagyta büntetlenül. Ültek vagy négyen rajta. Azóta biceg, de azok is, akik ültek a szánkón. Unottan túrta az orrát, fel sem nézett a műsorra. Imre pálinkaszagot árasztott. Nem lett volna szabad inni. De ő a gyógyszereit mindig alkohollal veszi be, hogy jobban hassanak. Lábát lóbázta, amitől az egész padsor mozgott, merev tekintettel nézte a karácsonyfa tetején fénylő csillagot. Halkan suttogott: látom őt.
Ilonka azon gondolkodott, vajon miért repedt szét a bájgli. Pedig az idén tuti receptet kapott. Mások szerint szét kell repednie, akkor jó, de neki nem tetszik. Az ura megint kommentálni fog. Lehet, megveri. Karácsonykor meg szokta verni. Szenteste is. Ordítozik, káromkodik. Volt, amikor nem verte meg – és hiányzott. Ez már csak így marad. Ilyen az ünnep. El kell fogadni – suttogta magának. Egy fiatalember a karzaton mobilozott, és kéjsóvár pillantásokkal méregetett egy fiatal lányt. A táncban majd karácsony napján megtáncoltatja. Hátha „leesik valami” neki is. Ír üzenetet, hogy „teccik” neki. Gábriel arkangyal leült a kántor mellé. Az arrébb húzódott egy kicsit, de az angyalszárnyak beleakadtak a ruhájába. Gábriel levette a szárnyakat, és a fújtató mellé tette. Eldűlt. Megmérgelődött, és a falból kiálló szögre akasztotta. Ott maradsz! Felemelte jobb keze mutatóujját, és a szárnyak engedelmesen megültek a szegen. Ő pedig megigazította aranyszínű glóriáját, és visszaült a kántor mellé. Most jön a prédikáció – mondta a kántor. A lelkész harákolva lépett a szószékre. Azt hitték, sosem fejezi már be a köhögést. Aranykeretes szemüveget viselt, a németországi testvérgyülekezettől kapta egy karácsonyi szolgálat alkalmából. Úgy nevezték, „Bezzeg tiszteletes”. Mert mindig úgy prédikált: bezzeg az én időmben, bezzeg akkor… Hunyorogva nézte az Írást. A betűk nagyobbak voltak. A lényeg továbbra is láthatatlan maradt. Öt töltött káposztát evett meg tejföllel. Az asszony hiába mondta: aki szolgál, az böjtöl. Nem törődött vele. Most meg mind böfögte fel a fűszeres húst és a vörösbort, amit hamarjában utánaküldött, hogy a töltelékek ne veszekedjenek a gyomrában. A történet fonalát nagyon messziről vette fel, s a harmadik mondatnál Lüke Fanni feje nekibillent a faoszlopnak, és halk horkolással nyugtázta az örömhírt. Sunyi Pista hunyorogva nézett Esztire. Akkor is enyém leszel! Ezt mondja már vagy ötven éve. Egy másik lányt vett feleségül a vagyonért, de Esztit szerette. Eszti már megöregedett, megráncosodott és megcsúnyult. Három foga volt. Kettő fent és egy lent. Üveges tekintettel meredt az énekeskönyvre. Nem tudott olvasni. A szentbeszéd befejeződött. Senki nem mondott áment.
Akar-e még valaki verset mondani? Mert látom, sokan később érkeztek. Egy leányka sietett előre. Tejfölszőke haja, kék szeme, piros kabátja és őszinte hangja volt. Megállt középen, és belekezdett a versbe. Horváth Csaba: A „legigazibb” karácsony. Jézus Krisztus felkapta a fejét a karácsonyfa fény-árnyékából. Gábriel arkangyal megkérdezte a kántort: Ezután osztják a csomagot? Mert én már mennék. Előbb jön a mennyből a „zangyal” – válaszolt a kántor.
A legigazibb karácsony
A csillagra nézek fel este,
Mint a napkeleti bölcsek, kik megérkeztek Betlehembe.
Tudom, már nagy vagyok, s értem…
A csillagok nem lyukak az ég szövetében.
Csak állok és nézem tűzpiros sugarát,
Lelkem iránytűje ez, mely vezet az életen át.
Hajdanvolt karácsonyok, mint fekete pernye,
Elszállnak az időben, fényüket vesztve.
De most újra látom a csillagot fölöttem.
Látom, nem csak nézem, s fény gyullad körülöttem.
Megérkeztem. Megérkeztél ég ország küldötte,
Dicséret, dicsőség szálljon rád örökre!
A kegyelem csillaga ez, mi ide vezetett,
Kegyelmet csak bűnös kap, ki halálosan vétkezett,
Érdeme, igaza törött árbóc, vászon,
Enyém most újra a „legigazibb” karácsony!
A történet a 4-es állami elmegyógyintézet karácsonyi műsorát örökíti meg. Dr. Erős László szakorvos kért meg, hogy vegyek részt a terápiás jellegű foglalkozáson, „műsoron” és írjam meg szubjektív véleményemet, mert tudja, én szoktam írni.
Horváth Csaba (Kiskapus)