Befejezték a kolozsvári evangélikus templom felújítási munkálatait: megújultak a falak, a lelkeknek is meg kell újulniuk

Kívül-belül felújították a kincses város szívében található evangélikus templomot, a több mint két évig tartó munkálatok véget értek, így az elmúlt hét végén már az istenházában gyűlhettek össze a hívek. A felújításról, a kolozsvári evangélikus gyülekezeti életről Fehér Attila főtanácsos-esperes, a felújítási projekt egyházi koordinátora beszélt a Krónikának.

Több mint két évig tartó restaurálási munkálatokat követően gyönyörűen megújult külsőleg és belsőleg is a Kolozsvár főterének Kossuth Lajos utcai sarkán található evangélikus-lutheránus műemlék templom. A restaurálás kezdete óta első ízben vehettek részt a hívek vasárnap a templom terében tartott istentiszteleten, az alkalom nagyon lélekemelő volt – mondta el megkeresésünkre Fehér Attila főtanácsos-esperes, a felújítási projekt egyházi koordinátora. A 2018-ban elkezdett munkálatok 99 százalékban befejeződtek, csak az orgona hangolása van hátra, így az istentiszteletet a templomban lehetett már megtartani. „Felemelő érzés újra az istenházában találkozni, megélni a közösségi élményt” – mondta az esperes.

Gyereksarkot is kialakítottak a templomban

Fehér Attila arról is beszélt, a szeptember végi hálaadó istentiszteletre tervezik az újraszentelést, ekkor veszik ismét birtokba az orgonát és az egész templomot. Az épület alapkőletételére 1816-ban került sor, a templomot 1829-ben szentelték fel. A mostani felújításkor restaurálták a Walker cég által épített orgonát is, amely szakemberek szerint nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély legnagyobb és legjobb pneumatikus hangversenyorgonája lesz. Fehér Attila kifejtette, a három épülettömbből álló komplexum B kategóriás műemlék, ide tartozik a templom, illetve két másik épület. Az egyik az egykori iskola, ami most tanácsteremként, gyülekezeti teremként működik és adminisztrációs irodák kapnak benne helyet, a másikban található az országos levéltár és a Reményik Sándor Galéria.

„A munkálatok összesen 6,7 millió lejes beruházásból készültek el: a templomot Európai Uniós, 5,1 millió lejes támogatásból és 1,6 millió lejes önrészből sikerült restaurálni. A templom csúcsán található buzogánytól és a villámhárítótól kezdve egészen a talapzatig minden megújult. A teljes tetőszerkezetet kicserélték, a korhadt gerendákat is, a teljes cserépállomány megújult, új pikkelyes cserép került az épület tetejére” – sorolta az esperes.

Azt is elmondta, felkerült a toronyra az óraszerkezet, az oltár, a szószék elemeit is felújították, akárcsak az oltárfestményt és a keresztelőmedencét. A Johann Gentiluomo bécsi akadémiai festő által készített oltárképet Marosvásárhelyen, Kiss Loránd műhelyében restaurálták, az 1721-es, kagylódíszes kupájú kő keresztelőmedencét Nagy Benjámin kőrestaurátor műhelyében. A karzat alatti részben gyerekeknek szánt, üvegfalakkal rendelkező kuckót alakítottak ki, ahová az édesanyák, apukák bemehetnek gyerekeikkel.

„Üvegfallal van körülvéve a gyereksarok, így a jelenlévők az istentisztelet, a templom terében lehetnek, ugyanakkor a picik szabadabban játszhatnak. Ez azért is jó, mert nemcsak istentiszteletek alkalmával, hanem koncertek vagy más kulturális rendezvények alkalmával is el lehet ide jönni kicsikkel, akiknek a hangja nem fogja megzavarni az eseményeket” – mondta Fehér Attila. Hozzátette, a kivitelezővel, a tervezőkkel és a projektmenedzser-csapattal nagyon jó volt az együttműködés a felújítás során, ezért haladt ilyen jól és szépen minden, a munkálatok határidő előtt elkészültek.

„Egy álom valósult meg azzal, hogy az első világháborúban rekvirált harangok helyére új harangok – a Miatyánk és az Összetartozás – kerülhettek vissza. Ezeket tavaly ősszel szenteltük fel ünnepség keretében” – emlékeztetett Fehér Attila. Kifejtette, a kolozsvári egyházközségnek folyamatosan változott a harangállománya, mert hol nem megfelelően összehangolt harangokat használtak, hol háborúba vitték el, ágyúnak öntötték őket.

„Több mint száz évvel ezelőtt vittek el a három harangból kettőt a világháborúba, ezek helyére terveztük a két új harangot. Mivel a tavalyi az összetartozás éve volt, az egyik, a 210 kilós harang az Összetartozás nevet kapta. Azért is fontos ez az elnevezés, mert jelképezi: összetartozunk mi, keresztények, mi, magyarok és ennek jelt akartunk adni” – fogalmazott Fehér Attila. Arról is szólt, a másik harangot azért nevezték el Miatyánknak, mivel az evangélikus liturgiában a Miatyánk elmondásakor mindig megszólaltatják a harangot, ez a 37 kilogrammos a lélekharang, az imádság harangja. A két harangot tavaly október elején szentelték fel a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházközség udvarán, jelenleg már felszerelték őket a toronyba, szólnak vasárnaponként, így összesen három harang buzdít imára, a Szentháromságra való emlékeztetésképpen. Június 4-én, a trianoni békediktátum évfordulóján mindhárom harang szólt, az istentiszteletet jelezve is mindhárom megszólal.

Jó érzés visszatérni az istenháza megszentelt terébe

Fehér Attila brassói születésű, 1996 óta él Kolozsváron, ahol 2002 óta szolgál lelkészként. Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a kincses városbeli evangélikus egyházközség gyülekezetének jelenleg körülbelül 500 tagja van, akik túlnyomórészt magyarok, de vannak német ajkúak is. Az istentiszteletek jelenleg, amióta a felújítás folyt, magyarul zajlanak, azonban ősztől vissza fognak térni a havi egyszeri német nyelvű szertartásokhoz. Fehér Attila azt is elmondta, a belső egyházi statisztikák szerint a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyháznak körülbelül 23 ezer tagja van, 39 anyaegyházközségben, több leány- és szórványegyházközségben.

A felújítási időszakban az istentiszteleteket a gyülekezeti termekben tartották, a templom terébe való visszatérés felemelő és megható volt – mondta az esperes. Úgy fogalmazott, teljesen más a szolgálatnak az „íze”, mikéntje, atmoszférája a templomban, mint a gyülekezeti teremben.

„A templomnak megvan a maga sajátos meghittsége. A felújított istenházában nagyon jó érzés volt prédikálnom, a vasárnapi textus is pont arról szólt, hogy mit jelent prófétálni, gyülekezetet építeni. Megújítottuk a falakat és a lelkeknek is meg kell újulniuk, a lelkek megújításának közösségi összefogásáért dolgozunk” – fogalmazott Fehér Attila.

Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a világjárvány azon időszakában, amikor online térbe szorult a gyülekezeti élet, miként élték azt meg az evangélikus hívek. „Az istentisztelet közösségét az online-térben nem tudtuk oly módon megélni, mint a templomban. Mindenki a saját otthonában imádkozott, amivel nincs is semmi baj, csak ha ezt közösségben tehetjük, akkor az imának sokkal nagyobb az ereje” – fogalmazott az esperes. Hasonlattal világította meg, mit jelent a személyes részvételű, közösségi együttlét az istentiszteleten: a fadarabokat és a száraz gallyakat külön-külön is meg tudjuk gyújtani, de ha egymásra rakjuk őket, akkor hatásosabb lesz a tűz – ugyanilyen az imádság is.

„Nagyon örvendek annak, hogy az online térben sokan próbálták tartani a kapcsolatot a híveikkel, ennek meglesz a gyümölcse: most, amikor már szabad közösségbe járni, kezd kiderülni, hogy azokat is sikerült az online istentiszteletekkel megszólítanunk, és bevonzanunk a személyes részvételű gyülekezeti életbe, akik addig nem csatlakoztak hozzánk” – fogalmazott az esperes.

Forrás: Krónika Online