Emlékezzél, mi történék, Uram, mi rajtunk – Magyar siralom közcsapás idejére

Hosszú évtizedeken át megőrzött minket Isten háborútól, járványtól. Olyan régóta nem kellett elhordoznunk ilyen megpróbáltatásokat, hogy az énekeskönyvekből, imakönyvekből el is maradtak az olyan fejezetek, melyekben csapás, járvány, háború idejére írt énekeket, imádságokat ajánlanak. A régi énekeskönyvekben kerestünk, és találtunk.

Trianon után az első erdélyi magyar evangélikus énekeskönyv (Arad, 1937) Nemzeti gyász és közcsapás idejére ajánl egy éneket. Az Emlékezzél, mi történék, Uram, mi rajtunk kezdetű ének Jeremiás siralmai 5. részének parafrázisa. A siralmat a reformáció énekköltészetében gyakran verselték meg, a panaszéneket az akkori magyar történelmi, társadalmi helyzetre alkalmazva. Így alakult ki a „magyar jeremiád” műfaja. A közcsapás idejére ajánlott ének is az országot sújtó csapások terhe alatt formálódott panaszénekké (török, tatár dúlás, ország szétszakadása, elnyomás), miközben mindezt a fogságra vitt zsidók keserű tapasztalatához hasonlítja. A közös vonás a két helyzetben – zsidók fogságra vitele és a 16. századi Magyarország nyomorúságai – , hogy a nép eltávolodott Istentől, és Isten ebből a helyzetből akarja felrázni népét a rászabadított vészhelyzettel. Jeremiás siralmait azonban nem csak krízis helyzetekben olvasták énekelték elődeink, hanem nagyhéten is, különösen nagypénteken és nagyszombaton, hiszen ez az az időszak, amikor a kereszthalál és a kereszthalál utáni csend krízisét éli át az egyház.

Az Emlékezzél, mi történék kezdetű ének szerzőjét nem ismerjük, de igazán a „mienk”, hiszen először Erdélyben, Kolozsváron jelent meg nyomtatásban Hofgreff György gyűjteményében (kb. 1553). Később megtaláljuk az éneket a legtöbb 16–17. századi protestáns nyomtatott és kéziratos énekeskönyvben. Népszerűségét jelzi, hogy van az éneknek népies változata is.

A 20. század első feléig a keresztények még mindig Isten büntetéseként értelmezték a különböző krízis helyzeteket (háború, elnyomás, gazdasági válság, infláció), természeti csapásokat (járvány, földrengés, jégverés, árvíz). Ez a gondolat jelenik meg az énekben is, annak minden versszakában: „Ostorodat hozta reánk a mi nagy bűnünk”, „Az Úr vetett íme minket nagy árvaságra, Mert Istennek nem akartunk térni útjára” stb.

Az ének ma is benne van énekeskönyvünkben (Emlékezzél, hogy mi történt, Uram, mi rajtunk, 565.), bár kevés gyülekezetben éneklik. Talán éppen azért, mert mindeddig éveken át nem kellett átéreznünk az ének mélységét. Az énekeskönyvünkben rovat régi megjelölése elmaradt (Nemzeti gyász és közcsapás idejére). Sajnos egy verssel rövidebb ez a változat, kimaradt énekeskönyvünkből a 4. versszak. Pedig nagyon időszerű a mostani drámai időkben, amikor virágvasárnap csak a szívünket és otthonunkat díszíthetjük ünneplőbe. Sajátunkként hangzanak a versszak gondolatai, amikor a négyfal közé rekedve az online világban a konfirmáció, a hitvallás új formáit keressük. Időszerű ez a versszak, amikor eltávozott tőlünk örömünk és a mennyek kapuját döngeti a keserű panasz, hogy húsvét ünnepére készülve templomainkba sem léphetünk be, nem úrvacsorázhatunk hagyományos módon, gyülekezeti közösségben:

Eltávozott már mi tőlünk a mi örömünk,

Vigasztalás nélkül vagyon most a mi szívünk,

Ezért szükség könyörögnünk most szüntelenül,

Az irgalmas Isten rajtunk míg megkönyörül.

Nem tudom, hogy Isten büntetése-e a mostani nyomorúság, a járvány, a sokakra rászakadó munkanélküliség, az anyagi bizonytalanság. De annyi bizonyos, hogy Isten valamiért megengedi mindezt. Még azt is megengedi, hogy bezárjuk templomainkat. A próbatétel idején kérjük Őt énekelt imádságban is, hogy térítse magához a mi szívünket, és fordítsa el mindannyiunkról ezt a nyomorúságot.

 Az ének meghallgatható itt.

Benkő Timea

Fotó: Biblia.hu