„Itt állok, másként nem tehetek” – ez a lutheri hitvallás adta a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület (METT) március 16. és 18. között Szlovákiában, a Felvidéken, Tornalján tartott ülésének mottóját.
A háromnapos program március 16-án, hétfőn Rimaszombatban (Rimavská Sobota) kezdődött. A résztvevők a gályarabok emlékművénél tartott megemlékezéssel tisztelegtek az elődök helytállása előtt. Lóczy Tibor helyi lelkész Bugányi Miklós gömöri gályarab sorsán és Michiel de Ruyter holland admirális példáján keresztül emlékeztetett a hit erejére, Kondor Péter püspök pedig Isten áldását kérte a jelenlévőkre. A rimaszombati evangélikus templomban Szemerei János elnök-püspök tartott nyitóáhítatot, Viktória Lisáková esperes pedig bemutatta a történelmi múltú épületet és a gyülekezet életét.
Épülő bizalom
Másnap a munka a tornaljai (Tornaľa) Bugányi Miklós Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban folytatódott. A napot Lóczy Tibor áhítata nyitotta meg, majd a tagegyházak képviselőinek beszámolói következtek. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről a nemrégiben szolgálatba lépett Keczkó Pál püspök, Szemerei János elnök-püspök és Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője számolt be az aktualitásokról.
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevében Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Zelenák József esperes ismertette az elmúlt időszak legfontosabb projektjeit, többek között az óvodaépítést és az ifjúsági lelkészség létesítését. A szlovéniai magyar evangélikusok képviseletében Andrejek-Györfi Judit lelkésznő online kapcsolódott be a megbeszélésbe.
Nagy Olivér alsószeli (Dolné Saliby) lelkész rávilágított a szlovákiai magyar evangélikusság aktuális küzdelmeire és a strukturális átalakítások veszélyeire. Elmondta: határozott kéréssel fordul a szlovák egyházvezetés felé annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen gyülekezeti összevonások során a magyar közösségeket ne szlovák, hanem más magyar egységekkel vonják össze. Beszámolójában kitért a 2025 októberében Trencsénteplicen (Trenčianske Teplice) zajlott bizalomépítő tárgyalásokra is, amelyek egyik gyakorlati eredményeként Lóczy Tibor – hosszú évek után – sikeresen letehette lelkészi különbözeti vizsgáját Pozsonyban.
A nap programjában kiemelt jelentőségű volt a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház (ECAV) vezetőinek látogatása. Ivan Eľko egyetemes püspöknek és Peter Mihočnak, a Keleti Egyházkerület püspökének a jelenléte a szlovák és a magyar evangélikusok közötti testvéri kapcsolatot és sorsközösséget hangsúlyozta.
Ivan Eľko is dicsérő szavakkal emlékezett a trencsénteplici egyházvezetői megbeszélésre, hozzátéve, milyen sok ötletet és jó gyakorlatot meríthettek magyar partneregyházuktól. Előadásában ismertette az úgynevezett „öt ujj” stratégiát, amely a hitélet és az intézményi működés megerősítésének tervezett lépéseit tartalmazza. A metafora lényege, hogy amiként a kéz ujjai különbözőek, de együttműködve képesek a munkára, úgy az egyházi élet különböző területeinek is összehangoltan kell szolgálniuk a közös küldetést. Az „öt ujj” stratégia kulcsszavai: a hitelesség, a közösség, a küldetés, az éberség és a támogatás.
Szó és cselekvés egyensúlya
A délutáni missziói kerekasztal-beszélgetésen Adorjáni Dezső Zoltán romániai püspök, Gerlai Pál borsod-hevesi esperes, Győri Gábor Dávid országos missziói lelkész és Peter Mihoč püspök vitatták meg a gyülekezetépítés lehetőségeit Gémes Pál stuttgarti lelkész moderálásával.
A diskurzus egyik témája a szó és a cselekvés egyensúlya volt: a résztvevők egyetértettek abban, hogy a misszió nem csupán elmélet, hanem aktív jelenlét; ezt Adorjáni püspök az „ite missa est!” („Íme a küldetésetek, menjetek!”) felszólítással nyomatékosította. Győri Gábor Dávid a hiteles élet fontosságára mutatott rá, amelynek olyan kérdéseket kell provokálnia a külvilág felé, amelyekre az evangélium a válasz.
A beszélgetés érintette a célcsoportok meghatározását is, hangsúlyozva, hogy nem szabad választani a belső gyülekezetépítés és a külső megszólítás között, hanem a kettőt egymást erősítve kell művelni. Felmerült továbbá az oktatási és missziói központok szerepe, valamint az a törekvés, hogy ne csak a felszentelt lelkészek, hanem minden hívő képessé váljon saját környezetében a krisztusi üzenet hiteles továbbadására. Az élénk eszmecserébe végül a hallgatóság is bevonódott.
A továbbiakban a diaszpóra került fókuszba: Gémes Pál lelkész a nyugat-európai és a németországi magyar protestáns gyülekezetek szövetségének munkájáról, Wagner Szilárd lelkész (Bécs) pedig az ausztriai magyar evangélikusok helyzetéről számolt be. A tartalmas napot kulturális program zárta Rimaszombatban; Badin Ádám bábművész és mesemondó előadása tette emlékezetessé az estét.
A megmaradás záloga
Szerdán Koszta István, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökhelyettese tartott áhítatot. A szakmai program Czenthe Miklós előadásával folytatódott. Az Evangélikus Országos Levéltár főlevéltárosa Gömör és Tornalja evangélikus múltját, a német–magyar együttélést és a trianoni sorsokat mutatta be, a tudományos igényességet összekapcsolva személyes családi emlékeivel.
A tanácskozást megtisztelte jelenlétével dr. Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete is; a nemzeti identitás és az egyházi közösségek megtartó erejéről beszélt a szlovák–magyar viszonyrendszer tükrében.
A háromnapos találkozó Kondor Péter úti áldásával zárult. Beszédében a püspök hangsúlyozta: „Engedjétek Isten szeretetét mindennap újra közel a szívetekhez, hogy ez tudjon rajtatok tovább áradni mindazokra, akik között szolgáltok.”
A Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület tornaljai találkozója ismét rámutatott, hogy a közös múlt ismerete és a határozott missziói jövőkép a záloga a megmaradásnak a 21. században is – a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyar evangélikusok számára egyaránt.
A találkozó alkalmat adott arra is, hogy Adorjáni Dezső Zoltán püspök kifejezze jókívánságait Keczkó Pálnak a püspöki szolgálatba lépése alkalmából. Bár a hivatalos beiktatási ünnepségen az erdélyi püspök nem volt jelen, a tornaljai találkozóra nem érkezett üres kézzel: egy különleges, faragott szimbólumokkal díszített „besenyőszékely” határvédő pásztorbotot ajándékozott szolgatársának. Adorjáni Dezső Zoltán hangsúlyozta, hogy ez a kétvégű eszköz – amelynek egyik fele a dárdából ered, a másikkal pedig sújtani lehetett – a nehéz időkben való helytállást és a védelmet jelképezi. Tréfásan megjegyezte, hogy bár Keczkó Pálnak nem kell „a marhákat Bizáncig hajtania”, mint az egykori hegyi pásztornépeknek, a mai világ kihívásai és a „rossz lelkek” elleni küzdelem közepette nagy szüksége lesz a bot által jelképezett tartásra és jó kedélyre a szolgálata során. |
Szöveg és fotók: Adámi Mária