Apák fiai

Isten akarata az, hogy minden gyermeknek legyen apja és anyja. Szüleinket pedig becsülnünk kell. Isten gondviselésébe vetett hitünkről teszünk bizonyságot, amikor tisztelettel vagyunk azok iránt, akiknek a nevelés feladata adatott. Az ő ígérete szerint ez a tisztelet a mi javunkat szolgálja. Erre tanít bennünket Luther a Kiskátéban.

Pár napja életem legszomorúbb temetési szolgálatát végeztem. Egy 59 évében levő, négy gyermekes édesapa, hirtelen és váratlanul szívinfarktus következtében meghalt. A család elmondása szerint, reggeli után nem érezte jól magát, lepihent, majd rosszul lett, és a kiérkező mentőorvos már nem tudott segíteni rajta. Amikor mindezt zokogva elmondták, teljesen ledöbbentem, hisz néhány nappal azelőtt még velünk imádkozott az istentiszteleten. Derűs volt, tele életerővel és tenni akarással.

Pár éve érettségizett gyermeke külföldön volt, és amikor meghallotta mi történt a családban, azonnal haza indult. Az édesapa iránti mély érzések erre késztették. Nem tehettem mást – mesélte. Bár tudta, hogy ebben a koronavírus okozta járványhelyzetben ez egy veszélyes vállalkozás, de ott akart lenni édesapjuk koporsójánál. Hosszú és fárasztó volt az út hazáig. Hazaérkezése estéjén még elbúcsúzhatott a halott apától, de a temetésen a család már nem állhatott a ravatalnál, mert a fiú hazajövetele miatt, házi őrizetbe kényszerültek. Online nézték végig a temetési szertartást.

Azóta szobafogságban vannak. Az özvegy édesanya és négy gyermeke, akik közül három még kiskorú. Még a mai napig nem tudták feldolgozni, hogy a biológia tanár, családfenntartó édesapa, többé már nem védi és oltalmazza őket, nem neveli őket Isten megismerésére és embertársaik szeretésére.

A temetés óta telefonon tartjuk a kapcsolatot, vigasztaljuk, bátorítjuk őket. A tegnap csomagot vittünk, a legszükségesebb élelmiszerekkel. Úgy érezzük felelősek vagyunk értük, felelősek vagyunk egymásért. Isten igéje tanít erre: „Áldott az Isten… minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” 2 Kor 1, 3-4.

Zelenák József