Cirkusz és…szappan – Forgács rovat

Vannak napok, amikor semmi sem tetszik. Úgy vagyok ma ezzel, mint a legendás Muppet-show két cinikus beszólásairól ismert öregura, Waldorf és Statler, akiknek minden szőlő savanyú de a saját vicceiken jól el tudnak szórakozni. Pont most, amikor államelnökünk szigorított a javasolt kijárási tilalmon. És szólt, hogy lesz hadsereg is. Hogy legyen ideje megijjedni azoknak is, akik eddig azt hitték, hogy a koronaíirus ellen nem bajonettel kell védekezni… Bár az is lehet, hogy a hadseregre eddig is szükség lett volna, legalább is a nyugati határátkelőknél biztos. Sőt, kellett volna nagy képernyőket is kitenni, amelyen az elnökünk hazahívó szavára befelé todúló értelmiségieknek elmagyarázzák a kézmosás szükségességét, vagy hogy a golyóstollat nem vesszük a szánkba, főleg nem azt, amelyik már 88 kézben megfordult. Meg talán olyan illetékes elvtársakat kellett volna kinevezni kórházigazgatóknak, akik ismerik és be is tudják tartani az egészségügyi protokollokat. Az Úniósokat persze, hiszen ilyen fizukat is kértek anno…

Azt mondják vannak forgatókönyvek. Amiket persze napról napra megváltoztatnak nehogy kritika érje a ház elejét, hogy nem jól cselekedtek. Persze a szomszédban lehet fegyelmet tartani szükségállapot nélkül is…Nálunk, ugyebár a fű is sárgább, tehát más helyzet van. Értem én a 2 hét pangási időt meg a karantént ( amely etimológiailag 40 napos, mint a böjt ugye ) meg minden, de talán akkor volna értelme ilyen intézkedést hozni, ha előtte elzárnánk a csapot. Mármint a határt. Mert addig csak tolódik minden tetőzési idő…Szokták ugye mondani, hogy könnyebb egy félelemben élő népet vezetni…De meddig?

Romániában naponta több mint 141 ember hal meg rákos megbetegedés miatt, kb 365 szív és érrendszeri,  további 35 pedig tüdő és légúti komplikációk következményeként. És akkor még a cukorbetegséget nem is említettem. Már látom is, ahogy a 65 év feletti kisnyugdíjast igazoltatják, mert a szerencsétlen nem tudta a kis okostelefonján online meghosszabbítani a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét és képes volt sorban állni a váratlanul jött havazásban a patika előtt nem betartva a 1,5 -2  méteres távolságot, déli 1 óra után…

Több időt kellett volna szentelni arra, hogy ezeket  az embereket a saját szintjükön tájékoztassák a média adekvált segítségével, hogy ha lehet ne facebookról tudják meg a rurális környezetben élők, hogy miről is van szó. De akkor a közszolgálat a nézettségi ráta miatti ádáz küzdelem elé került volna és csökkent volna a reklámperc dollármennyisége… Gondolták volna, hogy a világ első tévében reklámozott terméke egy SZAPPAN volt? 1939-ben pár másodperc pár dollárért. Azóta nagyot változott a világ, csak az a fontos hogy csilingeljen a kassza. Színes számlálók forognak, percről-percre kontabilizálva a halottakat. Mármint a koronavírusost. Nem pánikot keltünk, informálunk. Talán a többi nem számít? Azok családjainak fájdalma talán kisebb volna? Gondoljunk bele, hány hírtévé és webes hírportál tájékoztatja naponta a romániai médiafüggő állampolgárokat! Ebben messze az európai átlag felett vagyunk…Hiszen erről szól a mai történelem, amelynek idővel kifakuló lapjait mi írjuk, no meg a vírus. Szinte hallom, ahogy Waldorf odaszól Statlernek és elmagyarázza, hogy a történelem nem azért van, hogy megismerjük, hanem, hogy pillanatnyi érdekeinket megtámogassuk vele…

Még ha  fizikálisan most nem is szabad, de képzeletben próbáljunk segítő jobbot nyújtani az arra rászorulóknak és tegyünk hitvallást emberségünkből. Lehet szó fiatal önkéntesekről, vagy akár a polgármesteri hivatal alkalmazottjairól, akiknek lehetősége nyílik, gondoskodjanak és tegyenek valamit az idősekért. Élelemre és gyógyszerre, talán még kezelésre is ugyanúgy szükségük van, mint korábban a tiltás előtt. Ezt majd elmondom annak a fiatal fegyveres egyenruhásnak is, aki 89 decemberében még meg sem volt születve és nem tudhatja, hogy az akkori hidegben is voltak szuronyosok és mégis a nép hite győzedelmeskedett. Apropó, kicsit elfeledkeztünk a hitről, a feltétel nélküli elkötelezettségről kedves honfitársaim! Az Újszövetségben a hit mindenek előtt a mozgás formáját ölti, vagyis az egyén konkrét lépését a ”közeledő Jézus ” felé. „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem” (János 7,37). Ma lehet hogy bezárták kívülről a házunk ajtaját, de ne feledjük, hogy szívünk ajtajának megnyitása kizárólag tőlünk függ…

Horváth Levente (Arad)