Két héttel ezelőtt a bezáruló templomajtókból elindultunk otthonunkba, és azóta is igyekszünk otthon maradni. De még mindig úton vagyunk a templom felől az otthon temploma felé. Előbb megrémít ez az állapot: egyhelyben maradni és lélekben még mindig úton lenni. Pedig az egyház léte ez: együtt haladni az úton az örökkévalóságig. Így kezdődött a tanítványság – útközben Jézussal. Így alakult az egyház – együtt az úton, ahol önmaguk kifejezését, Krisztussal való kapcsolatuk lehetőségeit keresték. Útközben, hosszú évek alatt formálódott az, amit ma kereszténységnek hívünk. Útközben, rögös, vitákkal terhelt útszakaszokon át kristályosodott ki a krisztushívők istentisztelete, ugyanígy rögzült az úrvacsora szent, kultikus étkezésének rituáléja. Mintha most ismét egy út elején lennénk: még mindig ugyanazt valljuk, amit eddig sajátunknak vallottunk, de kezünk-lábunk megkötözve, és nem tudjuk hitünket meggyőződésünk és hagyományaink szerint gyakorolni. A gyülekezet ugyan a szentek közössége, amit akár a virtuális közösséghez hasonlóan is elképzelhetünk. Mégis, gyülekezeteink a mindennapi közvetlen kapcsolatokból, a látható egyház sokszínű valóságából élnek. Pár hete néha elkeseredetten, néha az apró lépések örömével keressük az új utat: hogyan legyünk egyház? Hogyan legyünk istentiszteleti közösség? Hogyan legyünk úrvacsorai közösség?
Püspöknek, teológusnak, biblikus kereszténynek olykor nagy teher az útkeresés. És mégis ez a teher gyönyörűséges is, mert nem egyedül hordozzuk, hanem együtt vagyunk ebben a teherhordozásban az egyházunk lelkészei és a testvéregyházak lelki vezetői. Együtt haladunk most is az úton – Krisztussal. És Krisztussal haladva felismerjük ismét, hogy vele jó úton lenni, még ismeretlen és idegen ösvényeken is.
Múlt hét elején azzal a felhívással fordultunk gyülekezeteinkhez, hogy húsvét ünnepén legyünk egy nagy egységes virtuális gyülekezet: miközben otthonainkban követjük ünnepi istentiszteletünkről az internetes közvetítést, terítsük meg otthonainkban is az úrvacsora asztalát, törjük meg a kenyeret, és családunk közösségében osszuk ki egymásnak az úrvacsora jegyeit. Új, idegen útja ez az úrvacsorai közösségnek. Hogy a ránk bízott közösség lelkileg erősödjön, épüljön és vigasztalást találjon, „de tempore et loco”, azaz a különleges idő és hely kihívásaihoz alkalmazkodva, vállaltuk ezt az új utat. Bízunk Isten gondviselésében, hogy ő az új helyzetben is utat mutat, tanácsával vezet minket. És talán abban is ösztönöz minket, hogy újra felfedezzük az otthonunkban a családi szentélyt.
Virágvasárnap lépünk rá arra az útra, mely az úrvacsora szereztetésének emléknapján és nagypénteken át húsvétig vezet. Ezen a napon Krisztus elküldte tanítványait a faluba, hogy hozzanak neki egy szamarat (Mt 21, 2-3). Fura kérés. A tanítványok akkor nem értették: mire jó ez? Pár nappal később, a kovásztalan kenyerek első napján ismét furcsa felszólítása volt Jézusnak: a tanítványok kérdésére, hol akarja megülni a páska ünnepét, beküldte őket egy idegenhez, hogy ott készítsék el a tanítványok a vacsorát. Az evangéliumban így olvassuk: „A Mester üzeni. Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal” (Mt 26,18). Néha vannak olyan lépések, melyeket nem értünk, de meg kell tenni. Hisszük, hogy nem szentségtörés, ha azt mondjuk: most a családi áhitatokat és úrvacsorázást kell megtennünk ahhoz, hogy 2020-ban ne múljon el a húsvét ünnepe a legszentebb cselekményünk, a szentség nélkül.
Tanácsaink az otthoni családi áhítatokra és úrvacsorázásra:
- készítsük elő otthonunkban már a nagyhét első napjaiban azt a helyet, ahol húsvétkor majd megtörjük a kenyeret. Keressünk egy erre alkalmas helyet a lakásunkban. Készítsünk elő egy asztalt, bibliát, énekeskönyvet.
- Az ünnep napján hagyjunk abba minden házi tevékenységet, már az áhítatot megelőző órában és készüljünk lelkileg.
- Kapcsoljunk ki minden olyan hangforrást, telefont, rádiót, még a bejárati csengőt is, ami megzavarna imádság közben.
- Csendesedjünk el, hagyjunk magunknak néhány percet erre, mielőtt elkezdődik az áhítat.
- Ha internetes istentiszteleti közvetítést vagy áhítatot követünk facebook oldalon, a telefonotokat vagy számítógépeteket természetesen ne kapcsoljuk ki. De döntsük el és beszéljük meg a családtagjainkkal, hogy az istentisztelet alatt CSAK az ISTENTISZTELETRE figyelünk, és nem reagálunk megosztásokra, értesítésekre, nem kapcsolgatunk különböző más lelki tartalmakat közlő tartalmakra sem.
- Ha lehetséges készítsünk elő egy gyertyát is és gyújtsuk meg. Az égő gyertya fénye emlékeztessen minket arra az otthonunkban is éppen úgy, mint a templomban, hogy Krisztus a világ világossága: hitünk szerint Ő jön most közénk, ettől lesz más ez a családi együttlét.
- Az otthoni úrvacsorához vezető úton legyünk együtt a nagyhét minden napján a többi, Erdély szerte imádkozó hittestvéreinkkel. Ugyanezen a kialakított helyen imádkozzunk együtt naponta, s így az úrvacsoráig megszokjuk a talán idegen helyzetet: a család együtt imádkozik. Olvassunk együtt napi igét, kövessük az internetes esti áhítatokat.
- A nagyheti különleges lelki utunkra való tekintettel javasoljuk, hogy haladjunk együtt a nagyhéten a Máté evangéliumának nagyheti eseményeivel: minden nap olvassunk egy-két fejezetet a nagyhét leírásából, mígnem nagypénteken megérkezzünk majd Krisztus szenvedésének és halálának történetéhez.
Együtt haladunk veletek a nagyheti lelki úton, és naponta igével, imával és lelki útmutatással bátorítunk benneteket
Hozsánna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében!
Erős vár a mi Istenünk!
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Vezetőségi Tanácsa
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Liturgiai Bizottsága