Hogy beteljesedjék az Írás – Virágvasárnaptól húsvétig

Sátoros ünnepeink között nem lehet és nem szabad fontossági sorrendet felállítani. Karácsony nélkül nincs nagypéntek sem, és húsvét sem, pünkösd nélkül pedig ezeket nem értenénk, és nem jött volna létre a keresztyén egyház sem. A húsvéti ünnepkör hamvazószerdával kezdődik, és mennybemenetelig, áldozócsütörtökig tart.

A böjti időszak önvizsgálatra, bűnfelismerésre, őszinte bűnbánatra, bocsánatkérésre indítja az Istenben hívő embert. Fontos felismernünk saját nyomorult voltunkat, ideértve annak tudatosítását, hogy az ember egyszerre igaz és bűnös („Simul justus et peccator” – Luther), folyamatosan megtérésre, bűnbocsánatra, kegyelemre és irgalomra szorul. Minden, amit Isten tesz, a bűnös ember üdvössége érdekében, illetve Isten végtelen, téren és időn túlmutató, az egész teremtett világra bőséggel kiáradó szeretetének a jegyében történik. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16).

Virágvasárnapon Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Hogy beteljesedjék az Írás: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” Az összesereglett tömeg hozsannázva fogadja, a 118. zsoltárt idézve: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (…) Minden, ami ezután a nagyhéten történik, megpecsételése annak, amit eleve eltervezett a Mennyei Atya annak érdekében, hogy szeretett teremtményét, az embert, megváltsa a bűn szolgaságából, és megszabadítsa a bűn zsoldjától, a haláltól is. (…) Átérezhetjük a virágvasárnapi bevonulás euforikus, hozsannázó hangulatát, az úrvacsora áldásait, Jézus megaláztatásának, kínoztatásának gyötrelmeit, a kereszthalál magányát és fájdalmát. Mindazt, ami Isten üdvtervének része. (…) Így érkezünk meg nagyszombat csendjén keresztül az elhengerített kőhöz, az üres sírhoz, a feltámadás minden értelmet felülmúló öröméhez. Az első tanúkkal, a sírhoz siető asszonyokkal együtt mi is hallhatjuk az angyal szavát: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” (Lk 24,6–7). (…) Jézusnak nem csak a feltámadásra vonatkozóan voltak kijelentései! Azért jött, hogy életünk legyen, hogy az általa megalapozott lelki házba mi is élő kövekként épüljünk be, mint Istentől tanítottak, mint fiak, akiknek az életében, közösségében úgy nyilvánulhat meg Isten feltétlen szeretete, hogy az élő Jézus Krisztusnak bizonysága legyünk a sóvárgó világ számára.

Amikor az előre megjövendölt, és beteljesedett húsvéti események által betölti szívünket a jó hír öröme, lássuk meg, hogy Isten üdvterve rólunk is szól, akarata a mi életünkben is beteljesedésre vár! Így válhat valósággá az Írás a mai krisztuskövetők életében is: „amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,4). Istennek van hatalma arra, hogy a mi életünket, hitünket, családunkat, gyülekezetünket is megújítsa, megelevenítse. Ne elégedjünk meg kevesebbel!

Kovács Zsombor lelkipásztor, Temesvár

Forrás: az Evangélikus Harangszó 2021/Tavasz lapszámában megjelent írás rövidített változata