Karantén, avagy találd fel magad otthon – 4. A magyar „indián”

„Ha egyszer majd magányosnak érzed magad, és szomorú leszel, nézz fel a csillagokra. Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat.” (Indián mondás)

Kiskoromban két nagy álmom volt: egyik az, hogy indián lehessek és egy indián törzsben éljek pont úgy, mint ők: valahová tartozva és mégis szabadon. A másik nagy álmom pedig az volt, hogy vendéglő tulajdonos legyek. Hamar rájöttem, hogy az elsőt nagyon nehéz lesz elérni, a második pedig nem lehetetlen csak meg kell dolgozni érte. De mindig érdekeltek az indiánok, az életük, a gondolkodásuk és a hitviláguk.

Valaki úgy döntött, hogy az „indián álmom” félig- meddig valóra is válhatott, hiszen sikerült eljutni az Egyesült Államokba és ott találkozni egy indán családdal, velük élni pár napig. Életem legszebb napjai voltak. Az első nap szabad volt, második nap kagylót ástunk, harmadig nap pedig erdei gyümölcsöket és gyógynövényeket gyűjtöttünk. Sajnos elég hamar búcsút kellett venni. A család két papírdarabbal ajándékozott meg, egyiken az Indián tízparancsolat volt olvasható (a család e 10 parancsolat szerint él/ próbál élni) a másikon pedig egy idézet (amelyet a következő bekezdésnél olvashattok). A család az indán tízparancsolat szerint próbált élni, mint már említettem, amely a következő:

– Indián tízparancsolat –

  1. Gondoskodj a Földről és tiszteld minden lakóját!
  2. Maradj hű a Nagy Szellemhez!
  3. Mutass tiszteletet embertársaid iránt!
  4. Dolgozz az egész emberiségért!
  5. Segíts és szeress, ahol szükséges!
  6. Tedd azt, amit jónak gondolsz!
  7. Gondoskodj tested és lelked jólétéről!
  8. Erőd egy részét fordítsd a világ jobbítására!
  9. Légy mindig igazságos és tisztességes!
  10. Vállald tetteid következményét!

Sokszor életem során azon találtam magam, hogy önmagammal beszélgetek. Minden beszélgetés egy rövid mondattal zárult „segíts, mert szükségem van rád”. Ekkor ébredtem rá, hogy valójában nem csak én voltam jelen a beszélgetésben. Az én Atyámmal beszélgettem, beszélgetek. Volt, amikor örömteli beszámolóhoz hasonlítottak ezek a beszélgetések, vagy számon kérőek voltak, néha köszönet hagyta el csendesen az ajkaim, máskor meg panasz.. de a befejezés mindig ugyanaz maradt, az soha nem változott.

A másik papíron, amit évekkel ezelőtt kaptam ez állt: „Isten szavai nem olyanok, mint a tölgyfa levelei, melyek elszáradnak, és lehullanak a földre, hanem olyanok, mint a fenyő, mely örökké zölden áll. „ (Mohawk indián nemzet).

Ha egy bibliai párhuzamot szeretnék találni ennek a Mohawk idézetnek, talán a következő lenne a legmegfelelőbb: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”(Mt 24,35)

Milyen igaz… elmúlik egy érzés, mély ködbe merül egy emlék, elkopik egy cipő, „lejár” egy telefon ideje, lassan-lassan véget ér a karantén helyzet és sok minden megváltozik, de egy dolog mindig olyan marad, mint a zölden álló fenyő, egy beszéd sosem múlik el, egy Valaki sosem változik… Egy Valaki mindig velünk marad.

Tartsatok ki! Nincs már sok!

Kajcsa Lóránt lelkész