Rendhagyó felhangok és összhangok nyomában

A modern elektronikus gépek képesek a két hang közti frekvenciát már koncert közben is felvenni. Ez a mikrokozmosz, klasszikus koncerteken elveszett, nem volt érzékelhető. Ezeket a hangokat tükörfordításban párhuzamosan játszhatják a hegedű szólóval egy időben. Az ellipszoid zenei világegyetem egyik fókuszában a hegedűművész, a másik fókuszban a gyűjtött hangokat játszó elektronikus gép, mint egy komplementer lét. Az egyik fókusz a születés, a másik a halál, így a szimultán játék visszaadja az élet dinamikájának zenei valóságát, és egyben megvilágítva a kvantumvilági öröklétet.

Dr. Csendes László (lásd bővebben https://www.erdely.ma/dr-csendes-laszlo-es-bukarest) a Bukaresti Nemzeti Zenei Egyetem (UNMB) tanára, hegedűművész, több nemzetközi fesztivál díjazottja. Kutatási témája a zenei olvasat transzdiszciplináris tanulmányozása. Előadóművészként a tökéletesség határát feszegeti, sokszor megkérdezi, hogy mi van a zene fölött, hogyan fogalmazható meg a transzzene világa, hogyan tehető az emberek által is érzékelhetővé. Két hang, két különböző frekvencia, de ezek között egy „folytonos” frekvencia létezik, amit a zongora nem tud visszaadni, de egy hegedűművész igen. A két frekvencia közti zenevilág attól lesz érzékelhető, felfogható, amit a művész lelki világa bele tud vinni. Ezek a kottába nem foglalható hangok végül, mint ívfény behozzák a katarzis élményét. Paganini mindezt megérzésből követte, Csendes László tudományosan is próbálja megfogalmazni. Liszt Ferenc pedig szédületes koncertjein, a zene fölötti világból hozta vissza a frekvencia folytonosságát, ami ezüstesőként hullott a meghipnotizált hallgatóságra. Robert Moog amerikai mérnök 1964-ben mutatta be a moduláris szintetizátort, de egyben teremineket is tervezett. Az elektronika így megoldotta a frekvencia folytonosságát, az emberi fül hallássávját lentről fentről zeneileg rendezi, túl is haladja. Ezt az utat választotta Cătălin Crețu egyetemi tanár (UNMB), zeneszerző (lásd bővebben http://www.ucmr.org.ro/Texte/RV-8-2018-1-AApostu-De-vorba-cu-CCretu.pdf), akinek több szerzeményét már külföldön is játsszák. A szinusz és koszinusz zenei függvények tangózását neki sikerült kivetíteni, így zeneileg tanulmányozhatta az árnyákok anatómiáját. Ezen a ponton találkozott Csendes László és Cătălin Crețu zenei világa, és egy új projektet dolgoztak ki, amit először 2022. április 21-én a brassói evangélikus parókián, majd másnap a bácsfalusi evangélikus parókián mutattak be, a Via Barcensis valamint a Bartalis János egyesületek rendezésében.

A két művész új hangzásokat és formabontó zenei megoldásokat mutatott be, a hangverseny íve a régi és új szimbólumok találkozási pontjait fedte fel. A műsor alatt elhangzott J. S. Bach BWV 1006-os jelzetű partitúrája. A háromdimenziós eukleidészi tökéletesnek hitt zenevilágot J. S. Bach Got wir danken Dir című kantatájával búcsúztatták. Kaija Saariaho finn zeneszerző Frises (2012) négy részes zeneműve következett, tele makacs variációs formákkal. Ezt a szerzeményt Odilon Redon 19. századi francia szimbolista festett frízsorozata ihlette, amelyet Richard Schmoucler hegedűművésznek ajánlották. A mű negyedik része úgy hangzott mintha a petrozsényi bányásztemetésen a rezesbanda játszotta volna, valamint úgy, mint Emir Kusturica zenekar koncertjein a tragédia és komédia zenei vegyülete. Ezt az utat választotta a petrozsényi születésű Cătălin Crețu. Unsuk Chin koreai zeneszerző Double Bind (2007) szerzeménye már a Bolyai-féle dimenziók világába sodor minket, ami bepillantást ad a hangok belső életébe a zenész és a hangszer kapcsolatának fantáziaképeivel, miközben – játékos módon- a valódi és a mesterséges határok filmszerűen keveredtek. Ahogyan a kvantumfizikában a külső szemlélő gondolatai és érzelmi világa befolyásolja az elemi részecskék rendezettségét, úgy ez a zenei darab rámutatott a zenész és a hangszere közti kapcsolatra. Unsuk Chin Ligeti György tanítványa volt, de Ligeti György volt Csendes László mentora is a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál keretén belül. Így kapcsolódnak össze a dolgok. Következett Daniel Vacs argentin zeneszerző Viento Negro című műve, amelyet az inka civilizációból származó bennszülöttek hangszereinek interpretációja és hangzása ihletett, és amit 2002-ben a Nemzetközi Zenetanács díjazott. Ezt a darabot „elhangolt” hegedűre írták. A darab hét részből áll, a hegedű, a zene archaikus szellemét idézi a visszhangzó effektusokkal. James Dashow amerikai zeneszerző Mnemonics (1982) műve következett. A műben a kontrasztos textúrák formálisan is összekapcsolódnak a felhangok révén, például a „diádokkal”, ami a zeneszerző által kidolgozott koncepció. Ezek kiemelik az elektronikus hangok kromatikáját. A hangversenyt Cătălin Crețu Restblick Reflected (2022) zeneművének emelkedett, optimista hangulata zárta. Formai szinten a mű többrétegű, a hegedűn különböző emelkedő-ereszkedő hangfolyamatok átfedik az elektronikus világot. A zenei anyag modális, nagy és kis- és nagy szekundok összekapcsolásából születik. Ezek a dallam szintjén hang-félhang típusú struktúrákat, a harmónia szintjén pedig hangfürt típusú konstrukciókat generál. A hangverseny alatt az új zenei hangzásokat fraktáltöredékek vetítése tette érzékelhetőbbé, mint a világegyetemben szétszórt vibrációk angyali tánca.

Írta: Dr. Bencze Mihály