Múltunk gonosz volt, életünk pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:
jó hogy nem ültem győztes lakomán
s hogy legázolt néphez tartozom.
(Áprily Lajos)
Idén csendben, kevesebb felhajtás és egetrengető dörgedelmes szónoklatok nélkül zajlott Trianon 102-ik évfordulója. A nyár eleje a magyar fociválogatott rég nem látott sikeres menetelését hozta és bár Anglia budapesti legyőzésénél inkább csak gyerekek aszisztáltak, lassan megteltek a stadionok és a Nélküled éneklése szinte kötelezővé lépett elő, nemcsak Topolyán, Dunaszerdahelyen, Aradon, Kolozsváron hanem a válogatott szurkolói körében is. Tiszteletre méltó, magasztos és büszkeséggel tölt el ahogy a focidrukkerek emlékeznek, felvállalják és szembe néznek történelmünk kevésbé dicső lapjaival. Mint ahogy a jelen sem mindig dicsőséges, hiszen a 105 évvel ezelőtti kor legjobb csapata, az MTK, a tavaly kiesett és idén a nemzeti bajnokság másodosztályában próbál diadalmaskodni. A századelő első évtizedében a nemzeti bajnokságban azonban a vidék hangsúlyosan jelen volt:együtt focizott a Temesvári Kinizsi, a Tatabányai SC, a Nagyváradi AC, a Pozsonyi TE, a Kolozsvári AC. A cirkusz és kenyér divatját lassan felváltotta a sör és a foci, a nép pedig a történelmi traumák miatt elszenvedett nemzeti kesergésében megpróbálta a fociban keresni a vigaszt, majd száz év elteltével pedig a történelmi igazságkeresés jóvátehető eszközévé formálni e játékot. Várható volt hogy a Romániai, Szlovákiai, Szerbiai területre eső részek Trianoni elvesztése, jelentős nyomot hagy a magyar futball későbbi alakulásában, ugyanakkor lehetőséget biztosítva a szomszédos országok addig még jelentéktelen szinten szerveződő nemzeti bajnokságainak kialakulásában. Bár a „román” futball bölcsőjének Temesvárt tartják és a román válogatott első hivatalos mérkőzését is csak 1922. június 8-án játszotta, Aradon már 1899 augusztus 15-én rendeztek 2 x 45 perces, játékvezetős focimeccset, szabályos pályán, a mai Gloria stadion helyén.. A trianoni döntést követő 20-25 évben, a korábban Magyarországhoz tartozó vidéknek és a helyi futballmecénásoknak köszönhetően megalakultak Temesváron, Kolozsváron, Aradon, Nagyváradon az első profiként szerveződő csapatok, (lásd Ripensia, Ita) amelyek aztán évekig éllovasai voltak a honi bajnokságnak. Nem beszélve arról, hány, a korábban Magyarországhoz tartozó területen született játékos lett nemzeti válogatott nem a piros fehér zöld színeiben…
A század elejére a sör már nem kisüzemi, főzdei viszonyok között készült hanem kifejezetten gyári, tömeges termeléssel, avval a szándékkal hogy a korábban borra specializálódott piacokat lassan a mindenki számára elérhető sörrel meghódítsa. A korábban boráról híres Kőbánya mellett, a budafoki pincészet is ideális bölcsőnek bizonyult, bár a filoxéra is megtette a maga dolgát avval, hogy a 19. század végére a honi szőlőültetvények kétharmadát megfertőzte..A váratlanul adódó lehetőséget kihasználva Dreher Antal, Haggenmacher Henrik és társai beindították az ipari termelést, a nemzeti sörfogyasztás a század elejére megháromszorozódott, elérve az átlagos 16 liter /fő éves szintjét. Pattogott a bőr, és szurkolók ezrei csillapították szomjukat a Hősök sörével, vagy a Somogyi Virtussal, a Honvéd sörről és a Dreher Korona tejjel felérő nemes nedűjéről nem is beszélve. Trianon területvesztései hasonló súlyos csapást mértek a szintén kétharmadát elveszítő sörpiacra is. Bár megjelentek a kor sörmarketingjére jellemző: kettős kereszt, hármas halom és turulmadáros cimkék, a fogyasztói kedv csökkenése mellett jelentős gondokat okozott az alapanyag ellátás, a piac beszűkülése, a bor árának alacsony szintje amely végül is a sörfogyasztás 3 liter/fő szintjére való visszaesését jelentetette 1933-ra. A második világháború kitörése pedig számos sörgyár bezárását is előidézte..
Futball szerető nép a magyar. És ahol a foci nemzeti sorskérdés, ott a csodáknak is helye van. A nemzeti összetartozás eszményének állít máig példa értékű emléket a Fábri Zoltán rendezte Két félidő a pokolban című játékfilm. Az ukrajnai munkatáborban levő magyar munkaszolgálatosokat arra kényszerítik hogy álljanak ki a német katonákból álló csapat ellen a Führer születésnapja alkalmából rendezendő „barátságos” mérkőzésen. A meccs napja előtt az Ónodi II „Dió” vezette csapat szökni próbál, érezve sorsuk egyértelmű kimenetelét, hiszen kivégzés vár rájuk, mégis kiállnak a németek ellen és nyernek. Átütő erejű a nemzeti összetartás eme ábrázolása, a sport szeretete átlényegül a nemzet iránti elhivatottság irányába, és mély emberi szolidaritásról is bizonyosságot tesz, miután elhangzik a film legkegyetlenebb mondata, a Garas Dezső által játszott, kétballábas csetlő botló, a csapatba magát befocizó zsidó fiú felé: „ Steiner, Steiner, te nagyon akarsz élni, te Steiner!”
Futball és sörszerető nép a magyar. Trianont nem feledve, emlékezve de élni akar. Ezért zúg a lelátókon a Nélküled, ezért hisszük és valljuk Hogy történjen bármi, amig élünk s meghalunk, Mi egy vérből valók vagyunk.. Hajrá magyarok!
Horváth Levente (Arad)