„Tanúim lesztek!” – Egyházmegyei Konfirmandus tábor Torockón

Meg tudjuk-e mint egyház szólítani a fiatalokat? Érdekessé tudjuk-e tenni számukra a bibliai igazságokat? Megkedveltetjük-e velük? Ilyen és ehhez hasonló kérdések voltak a szervezők szívében, amikor idén augusztus 25-28. között, Torockón egyházmegyei konfirmandus tábort rendeztünk. Tanúim lesztek! Ez volt a címe a tábornak a 2 Péter 1,16 alapján. A téma, ami közel vitte az evangéliumot a fiatalokhoz a virtuális valóság és a kitalált mesék fogalma volt. Isten országa, Isten keresés, Istennel való járás mese, illúzió, álom, vagy valóság?

A résztvevők Kolozsvárról, Besztercéről, Zselykről, Szatmárról, Aradról, Marosvásárhelyről, Simonyifalváról, Fazekasvarsándról érkeztek lelkészeik vezetésével.

Esős délután gyülekeztünk a torockói Gyopár panzióban a Székelykő alatt, mintegy félszázan. Ennek ellenére, hogy az idő nem kedvezett a szabadtéri játékoknak, Tóth Zoltán Csaba alesperes köszöntése és témafelvezetése után megalakultak a csapatok és megkezdődtek a csapatösszerázó játékok, ismerkedések. „Kitalált mesék” címmel tartotta meg Horváth Csaba kiskapusi lelkész az első áhítatot, melyben arra kerestük a választ, mikor ér véget a gyermekkor, mikor tesszük le a meséket, mikor nem szórakoztatnak már a kitalált mesék, és vajon akkor a bibliai történeteknek is itt van vége? A hittanóráknak? Az áhítatok zenés anyagát Benkőné Zonda Tímea, Papp Béni, Suba Orsolya, Kovács Árpád, Loga Szilárd és Illyés Sándor állította össze és tette felemelővé. Másnap az idő kitisztult és szabadtéri túrára indultunk a faluba. Rövid kirándulást tettünk a vízimalomba, a központba, majd a Székelykő alatt megtartottuk áhítatunkat. Fejér Olivér lelkész a kincsekről beszélt. Nagyon szemléletes módon vitte közel a témát a fiatalokhoz, hogy felfedezhessék magukban értékeiket és hogy Isten számára is kimondhatatlanul értékesek. Visszatérve a táborba már a szabadtéri vetélkedők, csapatjátékok következtek. Borháci Krisztina interaktív előadást tartott: „Online” címmel. Az internetezés veszélyeire is felhívta a hallgatók figyelmét. Kézműves foglalkozásokkal zárult a nap és Deák Bálint simonyifalvi lelkész esti áhítatával köszöntük meg Istennek áldásait. Pénteken Papp Noémi vásárhelyi lelkész áhítatával kezdődött a nap. A világban tapasztalt hatalmakról hallhattunk. Milyen befolyással vannak ránk, hogyan alakítják, formálhatják életünket. Isten hatalma is ilyen valóságos és emberformáló hatalom. Ezt hozta előtérbe, hogy előtérben is maradjon számunkra, akik oly könnyen megfeledkezünk ennek a hatalomnak a létéről és életönkre gyakorolt hatásairól. A pénteki előadást Kalóz János klinikai szakpszichológus tartotta, aki Kolozsvárról érkezett. Közvetlen előadásmódja hamar belopta magát a hallgatóság szívébe. Beszélt a függőségekről és sok más érdekes témáról, ami a kérdések nyomán még felvetődött. „Mi használjuk a kütyüket, vagy a kütyük használnak bennünket?” A téma rendkívül érdekes, aktuális volt és a fiatalok nem késlekedtek bekapcsolódni a beszélgetésbe, ahogy az előadó többször is nyomatékosította, hogy inkább beszélgetni jött, mint előadást tartani. Horváth-Mengyán Szofia lelkésznő áhítatában a mese és valóság kérdését vetette fel a szuperhősök példáját hozva fel, a fiatalok példakép-gyűjteményéből. Interaktív játékok következtek még, a végére hagyva a legizgalmasabbat: a szabaduló szobát. Kérdések, feladatok megoldása vezet a szabaduláshoz, mindez időre. A szervezők is beszálltak egy szabadulás erejéig.

Szombaton záróistentisztelet volt. Előtte azonban közös kiértékelés. Vajon milyen választ kaptunk a feltett kérdésre? Kérdeztük mi szervezők. A válasz egy határozott IGEN. Megszólíthatók a fiatalok. Mint egyház meg tudjuk őket szólítani, igénylik is. A téma érdekelte őket, a tálalás, csomagolás is megfelelő volt. És hogy mivel maradtak? Mit kaptak? Egyszavas válaszokat kértünk, hogy minél őszintébb legyen. Volt, akinek ez az alkalom valaminek a kezdete volt, mások barátságokkal gazdagodtak, megint mások észrevették a táj szépségét, nem csak a monitor nyújtotta kész képeket, hanem a való világot is, voltak, akik újra felfedezték a csendet, az áhítat erejét, a zene összetartó erejét, a játék és csoportfoglalkozás örömét, a nevetést. Istenhez való közelségünket, távolságunkat egy lapon örökítettük meg. Mennyire voltunk távol tőle, amikor érkeztünk és mennyire kerültük közel hozzá a tábor végére. Náhány napig voltunk együtt, mintegy félszázan különböző gyülekezetekből a Kolozsvári Egyházmegyéből, ahol köztudott, nagyok a távolságok, mégis megtapasztaltuk, hogy közel vagyunk. Szívünkben a zarándokének dallamával csomagoltunk és szálltunk be az autókba és indultunk haza. A tábor véget ért, de valami új elkezdődött már. Bennünk.

Köszönet a támogatóknak, akik lehetővé tették ennek a pár napnak a színvonalas megszervezését: A RELE Püspöki Hivatalának, a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegyének, Magyarország Kormányának és a Bethlen Gábor Alapnak, a Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, a Miniszterelnökség – Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának, az RMDSZ-nek és a Communitas Alapítványnak,  a Nordkirche – Weltweit- nak és végül, de nem utolsó sorban dr. Fehér Gabriella Orvosi Rendelőnek. Isten gazdag áldását kívánjuk életükre, munkájukra.

Horváth Csaba (Kiskapus)