Húsvét után

Húsvét hajnala még mindig ragyog a szívünkben, és az ünnep öröme átöleli lelkünket. A feltámadás nem csak volt, hanem most is ott van az életünkben, hiszen mindaz, amiben hiszünk, így nyer csak értelmet. Bár az ünnep nem volt olyan, mint eddig, mégis lelkünk nyugalomra lelt. Húsvét előtt még kételkedtünk, és kérdéseket tettünk fel magunknak. Vajon tényleg isteni terv szerint alakult a világ sorsa? Isten szólt bele a dolgok menetébe? És ki tudná felsorolni azt a rengeteg ki nem mondott gondolatot, ami folyton emészti kicsiny hitünket. Szinte megrémültünk a saját hitetlenségünkön. Akárcsak a tanítványok, akik kételkedéssel fogadták a Jézus feltámadásáról szóló híreket, vagy mint Tamás, aki csak akkor hitt a társainak, amikor konkrétan meggyőződött arról, hogy a feltámadt Úr áll előtte. Jézus válasza erre egyértelmű és kijózanító: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.”Ján 20, 29b.

Az „istenhit” akadálya sohasem Istenben, vagy az ő tetteiben keresendő. A hit, ahogyan azt a Bibliában olvassuk a „tűzben megpróbált aranyhoz” hasonlít. Isten ajándéka. Ahogy azt Jézus mondja: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.” Jel 3,18.

Fülembe cseng egy jól ismert keresztyén ének dallama: „Hinni taníts Uram, kérni taníts!” Talán még tele van a szívünk fájdalommal és keserűséggel, de bizakodva nézünk a jövőbe. Egyszer elmúlnak a nehéz napok, begyógyulnak a világ sebei, és újra lesz igazi feltámadás. Megtanulunk újra hinni és szeretni, hisz, ahogy Pál apostol írja: „…megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”1 Kor 13, 13.

Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tanulj meg hinni, mert a hit erőt ad a mindennapokhoz, erőt a holnaphoz, a túléléshez. Hidd el, hogy Jézus érted halt meg a keresztfán, érted támadt fel, és akkor is él, ha te nem látod, és még akkor is veled van, ha nem érzed.

Ezért hát „Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, / Akik még mindig húsvét előtt élnek.” (Túrmezei Erzsébet).

Zelenák József esperes

Fotó: Crosswalk.com