Húszéves a nagyváradi evangélikus óvoda – Közgyűlés és születésnap a Kolozsvári Egyházmegyében

A nagyváradi evangélikus óvoda két évtizedes fennállását ünnepelte meg kétnapos rendezvénnyel a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, a Kolozsvári Egyházmegye és a Nagyváradi Egyházközség. Az ünnepség szeptember 13-án vette kezdetét a Körös utcai evangélikus templomban. Az idén húszéves váradi evangélikus óvoda hálaadó ünnepét a Kolozsvári Egyházmegye adminisztratív közgyűlése előzte meg, amelyen a 13 egyházközség képviselete jelen volt. A közgyűlés keretében a jelenlévők, Fehér Attila esperes és Magos György egyházmegyei felügyelő elnökletével kiértékelték a 2018-as esztendőt, majd a 2019-es év főbb eseményeit emelték ki és tárgyalták meg a jelenlévőkkel.

A közgyűlés után sor került az ünnepi gálaestre, amelyen szép számban megjelentek egyházi és politikai képviselők, pedagógusok. A jelenlévőket, azaz Erdély több gyülekezetéből érkezetteket, a politikai képviseletet, pedagógusokat, családokat, érdeklődőket és nem utolsósorban a díszvendégeket a házigazda, Mátyás Attila nagyváradi lelkész üdvözölte, köszönetét fejezve ki, hogy ilyen sokan örülnek együtt az óvoda húsz- és a bölcsőde tízéves fennállásának.

Igei köszöntőjében Fehér Attila kolozsvári esperes kifejtette, hogy míg az alapigében (Mk 10, 13-16) felolvasottak szerint a tanítványok nem akarják Jézushoz engedni a gyermekeket, manapság inkább ennek az ellenkezője tapasztalható, azaz „mi, a mai kor tanítványai szeretnénk, ha a gyermekek Jézus közelében lennének, azonban a szülők azok, akik sokszor nem engedik oda, nem segítenek abban, hogy a gyerekek az egyházhoz, Krisztushoz közeledjenek”. Kiemelte, hogy egyvalami nem változott: “a Jézus Krisztushoz vezető út ma sem akadálymentes a gyermekek számára, ezért a mindenkori tanítványoknak arra kell törekedniük, hogy megnyissák az utat Krisztus felé.” Aláhúzta, hogy a váradi evangélikus gyülekezet immár húsz éve dolgozik azért, hogy nevelje a gyermekeket, és a szülőkkel közösen Jézus felé irányítsák őket.

A köszöntők rendjén Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke kiemelte, hogy a pedagógiai munka nem a névtől lesz keresztényi, egyházi, hanem attól a többlettől, hogy Jézus Krisztus ott van a lelkekben, az óvoda szellemében, hiszen a felekezeti intézményekben nemcsak nevelik a gyerekeket, hanem a lelki fejlődésre is nagy hangsúlyt fektetnek.

A továbbiakban megköszönte a munkáját azoknak a csendes építőknek, nevezetesen Brendus Réka főosztályvezetőnek, akik ugyan nem szerepelnek a nyilvánosság előtt, de munkájukkal hozzájárulnak az óvoda fejlődéséhez.

Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök beszédében kifejtette, hogy az evangélikus óvodában már húsz éve törekednek arra, hogy minőségi teret hozzanak létre azért, hogy minőségi embereket neveljenek. „Maradjon meg ugyanez a lendület, hogy az igazi értékekre építhessünk továbbra is” – fogalmazott.

Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország kolozsvári konzulja aláhúzta, hogy az elmúlt húsz évben a gyülekezetnek szüksége volt a hősiességre és kitartásra, szeretetre és erőre, ahhoz hogy a Kárpát-medencében levő többi közösséghez hasonlóan megálljon a saját lábán. „Ehhez a munkához, ahogy eddig, úgy a jövőben is számíthatnak az anyaország támogatására” – tette hozzá.

Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy Váradon is a történelmi magyar egyházak kemény munkát folytatnak az állami oktatással párhuzamosan. Viszont ez a munka egyedül nem megy, ezért köszönet illeti a támogatókat – jelentette ki, majd minden idők egyik legjobb magyar projektjének nevezte a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot, amelynek révén a váradi evangélikus óvoda is bővülhet.

Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára az oktatás és nevelés érték-, valamint kultúrateremtő voltára hívta fel a figyelmet, amely során lehetőség kell nyíljon a gyermekek képességeinek kibontakoztatására.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről Vinczéné Pálfi Judit missziói előadótanácsos kiemelte, hogy együtt adnak hálát és örülnek az evangélikus gyülekezettel. Brunszvik Teréznek, az első magyarországi óvodák alapítójának vallomásával – „Másokat rábírni a jóra példa és tett által, ez volt életem célja” – kívánt a továbbiakban is eredményes munkát.

Kiss László, az evangélikus gyülekezet felügyelője egyebek mellett kiemelte, hogy az új multifunkcionális terem megvalósításához a Magyar Kormány és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége támogatása mellett szükség van az adakozó kedvűek adományára is.

A továbbiakban a német testvérgyülekezet, illetve a magyarországi testvéróvoda képviselői osztották meg gondolataikat. Regina Schwarz-Menzdorf, a penzlini testvérgyülekezet részéről a testvérkapcsolat történetét osztotta meg, valamint ennek fontosságáról beszélt. Fodorné Pecznyik Zsuzsanna, a nagytarcsai evangélikus testvéróvoda vezetője felelevenítette, hogyan is jött létre a virágzó kapcsolat a két intézet között, majd az óvoda dolgozói citeraénekkel köszöntötték a testvérintézményüket.

A továbbiakban az óvoda rövid történetét és célkitűzéseit Mátyás Judit igazgató és Sziráczki Katalin vezető óvónő ismertették. Többek között elhangzott, hogy az óvoda közössége az egészséges keresztény értékrendben és a következetes szeretetben hisz. Nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti nevelésre, az anyanyelvre, valamint a nyelvoktatásra és a környezettudatos életformára. A beszámolót követően felvonultak a generációk óvodásai is, vagyis mind a húsz évből egy-egy volt vagy jelenlegi óvodás.

Reményik-díj

A gálaest részeként a Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház Reményik Sándor-díjjal tüntette ki Brendus Rékát, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetőjét. Laudációjában Fehér Attila esperes-főtanácsos megköszönte a főosztályvezető asszony munkáját és ismertette szakmai életrajzát. Kiemelte, hogy Brendus Réka „csendesen, a háttérben végzi a munkáját, a tényleges segítségnyújtást helyezi előtérbe. Számára maga az ember jelenti az értéket, mindenki egyforma számára, éljen szórványban vagy sem, hiszen tudja, hogy mindenkire szükség van”. A nagyenyedi születésű díjazott köszönetmondásában hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is úgy végzi majd a munkáját, hogy érdemes legyen a díjra. A gálaesten közreműködtek: Benczédi Hunor (ének), Benczédi Mónika (orgona), valamint Kolozsvárról egy Kányádi-versösszeállítással érkezett Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész.

Hálaadás és jővőbe tekintés. Talán ezek a legtalálóbb kifejezések, amelyek fémjelzik a szeptember 14-én Nagyváradon megtartott hálaadó istentiszteletet, ami a rendezvénysorozat második napja volt.

Az ünnepi hangulat szombaton is folytatódott az ünnepi istentisztelet keretén belül. Az istentiszteleten az óvodások és pedagógusok közös szolgálattal, énekekkel adtak hálát a megtartó Istennek az intézmény eredményes és áldásos működéséért. Az igehirdetést Főtiszteletű Adorjáni Dezső Zoltán püspök végezte, aki kifejtette, hogy az európai egyházak milyen drasztikus apadást élnek meg, különböző szélsőséges módszerekkel próbálják becsalogatni a fiatal korosztályt templomaikba. Ezzel ellentétben a hitelesség és a nevelés, a plántálás az, ami eredményes stratégia a hit továbbadására. A negatív és lehangoló statisztikák, melyek az európai kereszténység számbeli apadását mutatják arra indítanak bennünket, hogy minőségi és hiteles, felelősséget felvállaló keresztényekként tekintsünk a jövőre és ez a jövőre tekintésünk itt Nagyváradon egy lelkesítő és erőt adó ünnep. Az ünnepi istentisztelet után előadásra került sor. Süveges Gergő újságíró, műsorvezető, tanár, tréner és Süvegesné Rudan Margit „A keresztyén család fontossága a mai társadalomban” című interaktív előadásában, arra fókuszáltak, hogy a házasság nem működik magától. Mit kell nekem tennem, döntöttünk, vagy döntünk-e a működtetés mellett? Tudunk- e úgy élni a házasságban, hogy az mások számára is vonzó legyen és kedvet kapjanak azok, akik még nem élnek házasságban? Szó esett azokról a keretekről, amelyek biztonságot adnak a házasságon belül, ahol a problémák és veszekedések ellenére is meg tudjuk találni egymást, vagy a szokásokról, amelyek a folyamatos egymásra hangolódást biztosítják. De szerepelt a továbbiakban az átlátszóság, az egyensúly, az önismeret, a kapcsolatok és a közös feladatok fogalmak, amelyek konklúziójaként levonhattuk azt a tényt, hogy Isten nagyon sok lehetőséggel rakja tele az életünket és, ha élünk ezekkel a lehetőségekkel, akkor mi is vonzók tudunk lenni, és mások is követik a példánkat. Az előadás után kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult az ünnep. Lelkiekben feltöltődve indultunk haza.

Nagy Noémi, Horváth Csaba, Fehér Attila