A Hazatérés versus elvándorlás a népszámlálási statisztikák tükrében címmel szervezett kerekasztal-beszélgetéssel vette kezdetét a II. Barcasági és Királyföldi Csángó Magyarok Zarándoklata június 29-én Bácsfaluban. A rendezvénysorozat Tatrangon az evangélikus templomban tartott áhítattal, néprajzi előadással és kiállítással folytatódott. A zarándoklat első napja táncházzal ért véget.
A Hazatérés versus elvándorlás a népszámlálási statisztikák tükrében címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a nagy érdeklődésre való tekintettel a bácsfalui Gillich Fülöp Evangélikus Kollégium helyett az evangélikus templomban tartották meg Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Markó Attila politikus részvételével. Házigazda Adorjáni Dezső Zoltán a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház püspöke, moderátora Ambrus Attila a Brassói Lapok főszerkesztője volt.
A négy napos zarándoklat nyitórendezvényének témája, a politikai, gazdasági életet, és az egyházakat egyformán foglalkoztatja. S bár a népszámlálásról még csak részeredményeket közöltek, az eddig napvilágot látott adatokból látszik, hogy fogy a lélekszám, a magyarok aránya 6 százalék. Vallási hovatartozási adatok alapján a lutheránusok rendelkeznek a legstabilabb bázissal, 30 év alatt mindössze ezerrel csökkent a számuk. 1991-ben 21 ezren vallották magukat lutheránusnak szemben a 2022-es 20 ezerrel. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, s ez megkérdőjelezi a népszámlálás hitelességét.
„A népszámlálási adatok szerint nekünk híveink vannak Bákó, meg Valcea megyékben is. 17 500 magyar és 2500 román ajkú evangélikust tart számon a statisztika, ami nem felel meg a valóságnak. Csúsztatások vannak. Az egész népszámlálás helytelen volt”, mondta Adorjáni Dezső Zoltán.
A vallási hovatartozási adatok alapján elmondható, hogy szinte minden egyház veszített a híveiből. Az ortodox egyház 30 év alatt mintegy 4 millió fővel fogyatkozott meg (1992-ben 1,8 millió hívet számlált, 2022-ben 13 millió 989 ezret), a római katolikusok lélekszáma egyharmadával csökkent ( 1 millió 161 ezerről 741 ezerre), a reformátusoknál 802 ezerről 495 ezerre, az unitáriusoknál 76 ezerről 47 ezerre, a lutheránusoknál 21 ezerről 20 ezerre esett vissza a hívek száma a statisztikák szerint.
Tamás Sándor sem tartja hitelesnek a népszámlálást, hiszen 2,5 millió személy esetében sem nemzetiségi, sem felekezeti adat nincs megadva, ami meglátása szerint arra enged következtetni, hogy ennyi ember nem vett részt a cenzuson, nem számoltatott meg, hanem adataikat különböző nyilvántartásokból töltötték fel.
„Bukarestben már a népszámlálás kezdete előtt eldöntötték, hogy 19 millió fő felett lesz a romániai lakosság. Ennek a döntésnek különböző politikai, gazdasági okai vannak. Nem mindegy, hogy hány európai parlamenti képviselője lesz Romániának, nem mindegy, hogy mennyi EU-s pénzt tudnak kialkudni a brüsszeli irodákban különböző nagyságú országok. Ezt tehát jó előre eldöntötték, s utána kezdték megszámlálni a lakosságot. És az derült ki, hogy nem jön ki az egész. S akkor 2,5 millió emberhez azt írták be, hogy nemzetisége és vallása ismeretlen, mert ezek adatait különböző nyilvántartásokból, pl. nyugdíj- vagy egészségügyi rendszerből töltötték fel. S így jött ki, hogy mi magyarok 6 százaléknyian vagyunk. Ám, ha 2,5 millióhoz viszonyítjuk ezt a százalékot akkor nekünk még a megszámolt magyarokhoz még hozzá kell adjunk 150 ezret, a 2,5 milliónak a 6 százalékát. Elképzelhetőnek tartom, hogy még ennél is több magyar tartalék van, hiszen lehetnek olyan vegyes házasságban élők, akik a béke kedvéért nem vallották magukat magyarnak. Én nem azok táborába tartozom, akik a nemzet halálát hirdetik. Meg kell vizsgáljuk a helyzetet, le kell vonjuk a következtetéseket, és előre kell lépjünk. 2500 évvel ezelőtt Szun-ce kínai tábornok azt mondta, hogy ő soha nem veszít, csak nyer vagy tanul. A kérdés az, hogy a nehéz helyzetünket hogyan tudjuk a magunk javára fordítani”, emelte ki Tamás.
Jó hír, hogy egyre nő azoknak a száma, akik hazatelepednek. Brassó elszívó hatása is csökkent, sőt megfordulni látszik, sokan költöznek ki a nagyvárosból Sepsiszentgyörgyre és környékére. Egyre erősebb a kulturális migráció, a fesztiválok, közösségi élményeket nyújtó rendezvények, előadások, kiállítások nagy tömegeket vonzanak Háromszékre, hiszen ma már fél óra alatt el lehet jutni Brassóból Sepsiszentgyörgyre. Ugyanakkor Háromszék igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a szomszédságában lévő város gazdasági fejlődését.
„1931-ben volt ideális Brassó etnikai összetétele. A korabeli statisztika szerint 35 ezer magyar, 33 ezer román és 29 ezer szász élt itt. Aztán a 70-es években ez az arány a masszív betelepítések hatására megfordult, de az egyházi adatok kimutatják, hogy a 90-es évektől egyértelmű magyar visszavándorlás van”, tette hozzá Adorjáni Dezső Zoltán.
„Jelentem kettővel többen vagyunk”, mondta Markó Attila korábbi háromszéki RMDSZ parlamenti képviselő, aki több mint nyolc év után idén április végén tért haza Magyarországról, miután a romániai bíróság az utolsó perében is felmentette.
S bár nehéz, keserű éveken van túl, soha nem fordult meg a fejében, hogy végleg elhagyja szülőföldjét, és külföldön telepedjen le.
„Valójában kétszer hagytam el az országot: a 90-es évek elején tanulás céljából, másodszor kényszerből. 2019-ig az első jogerős felmentésig mi magunk se hittük azt, hogy ennek lehet még jó vége, aztán egy olyan fordulat állt be, aminek következtében a román igazságügy egy kicsit talpra állt, a nyomás megszűnt és ezáltal nem csak parancsra, hanem a törvények szerint kezdtek dönteni, így aztán az összes ügyben felmentettek. Azért jöttem, jöttünk haza, mert úgy érezzük, hogy itthon dolgunk van, céljaink vannak”, mondta el Markó Attila.
Budapesten folytatott tanulmányai után Tamás Sándor is hazatért, s bár lett volna lehetősége a maradásra, a szülőföldjén akart boldogulni. Hozzátette: el lehet menni tanulni, világot látni, pénzt keresni, kapcsolatokat építeni, de a haza kell jönni. S ez a hazatelepülési folyamat az utolsó években kezdett felerősödni. Az önkormányzatok feladata , hogy egy fogadó közeget, megfelelő körülményeket teremtsenek, fejlesszék az infrastruktúrát, az oktatási intézményeket, mert megfigyelhető, hogy elsősorban azok a kisgyerekes családok telepednek haza, akiknek gyerekei iskoláskorba érnek és a szülők nem akarják külföldön beiskolázni őket.
A romániai magyarság megmaradásának szempontjából fontos a parlamenti képviselet. Ez vált kérdésessé a választási törvény módosítására irányuló törvénykezdeményezés miatt, amelyet a Nemzeti Liberális Párt tizenöt honatyája, és egy szociáldemokrata képviselő nyújtott be a képviselőházba, és amely a jelenlegi 5 százalékról 7 százalékra emelné a parlamentbe való bejutási küszöböt.
A meghívottak egyetértettek abban, hogy összefogásra van szükség, félre kell tenni a régi sérelmeket, közösen kell dolgozni, annak érdekében, hogy a magyar közösségen belül minél magasabb legyen a választáson részt vevők aránya. Ebben a politikum mellett az egyháznak is jelentős szerepe van.
„Az egyház legfontosabb feladata a gyökérápolás, hogy a fa egészséges lehessen, hogy ezt az erős lelkiséggel, hittel rendelkező gyökeret egészségben tartsa. Erre kell a többieknek ráépíteni”, vélte Adorjáni Dezső Zoltán.
A Brassó megyei magyar képviselet megerősítése érdekében Markó Attila és Tamás Sándor is támogatásáról biztosította a helybélieket.
A II. Barcasági és Királyföldi Csángó Magyarok Zarándoklatának első napja Tatrangban folytatódott.
A barcasági csángó népviseletbe öltözött zarándokok az egyházi méltóságok vezetésével vonultak végig a település utcáján, a helyi egyházközségtől a templomig. Isten házában a tatrangi lutheránus lelkész, Gödri Alpár köszöntötte az egybegyülteket.
„Csángó népünk megmutatja, hogy egy vérből valók vagyunk, szeretünk együtt lenni, őrizzük gyökereinket, megmutassuk népviseletünket. 480 éves hitünkről sem feledkezünk meg. Élhető és értékes csomagot adunk át a jövő nemzedékének”, emelte ki Gödri Alpár.
Adorjáni Dezső Zoltán püspök emlékeztetett, hogy a hitük és a hagyományaikhoz való ragaszkodás tartotta meg a barcasági csángókat akkor, amikor a kommunista hatalom megpróbálta eltörölni az emlékezetet, megtiltani a népviseletet.
„Sikerült ezeket a hagyományokat megőrizni, feleleveníteni, éltetni. Önazonosságunkat a nyelvünk, viseletünk, dalaink, táncaik és meséink adják. Ezeket újra meg kell élni, feleleveníteni és tovább adni. Az Istenbe vetett hit az alfája és az omegája mindennek”, emelte ki.
A rövid áhítat után az egyházközség udvarán felállított sátrakban mutatkoztak be a barcasági lutheránus gyülekezetek. Színes népviseletek mellett gazdagon festett faládákat, régi használati tárgyakat, varrottasokat, szőtteseket csodálhattak meg a nézelődők. A színpadon Koszta Rebeka Czimbor Izabella szövőnővel, Sipos Gaudi István rézművessel, kösöntyűkészítővel, és Gödri Anna viseletkészítő és tojásíró mesterrel beszélgetett a színes és változatos mintavilágról, hagyományápolásról.
A Mátka népdalcsoport pürkereci népdalokkal örvendeztette meg a közönséget, a fiúk bemutatták a borica táncot, a hétfalusi csángók egyetlen fennmaradt férfi táncát. A zarándoklat első napja táncházzal ért véget.
Szöveg: Némethi Katalin / www.evangelikus.ro
Fotók: Kovács László Attila