Véget ért a II. Barcasági és Királyföldi Csángó-magyarok Zarándoklata, amelyet öt településen: Brassóban, Tatrangon, Zajzonban, Bácsfaluban és Pürkerecen tartottak június 29.- július 2. között. A programban kerekasztal beszélgetés, néprajzi előadás, kiállítás, istentisztelet, zarándoklat és templomszentelés is szerepelt. Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével a kezdetekről, a vasárnap lezárult találkozóról és a tervekről beszélgettünk.
Ezelőtt hét évvel, 2016-ban szervezték meg a barcasági és királyföldi csángó-magyarok első zarándoklatát. Az akkor megfogalmazott cél az elmúlt évek eseményeinek a tükrében változott-e?
A cél nem változott: a zarándoklat mindenekelőtt egy hitesemény, vallásos megnyilvánulás, és erre az alapra épül rá minden. Mi hisszük és valljuk, hogy minden hagyomány, minden emlékezet, minden teremtett értékünk alapja spirituális, lelki. Ha a hagyományt egy élő fához hasonlítom, akkor annak a gyökere – ami táplál, fenntart, növekedést, gyümölcstermést ad – már metafizikai valóság, az maga az élő Isten! Krisztus jelenvalósága az alap, Ő a kőszikla, amire épül az egész Anyaszentegyház. Erről kell nekünk tanúskodnunk, erre kell emlékeznünk nemzedékről nemzedékre, ez a keresztény hagyomány élő és éltető gyökere, ez a forrás, ami táplál.
A cél tehát nem változott, a körülmények viszont igen. Sokkal nehezebb időszak után vagyunk, de ugyanazzal a töretlen optimizmussal és céltudatossággal szerveztük és fogjuk szervezni a jövőben is a találkozót az Isten segítségével. Tervünk az, hogy a zarándoklatok alkalmával újjáélesszük, használhatóvá tegyük a hagyományokat. Nem csak a viseletre, a szokásokra, a népi építészetre gondolok, hanem azok szellemiségére. Fontos, hogy ezeket a lelki gyökerű értékeinket beépítsük a mindennapokba, használjuk őket, éljünk velük. Ne olyanok legyenek, mint a múzeumi tárgyak, melyeket bemutatunk a közösségnek, hogy íme: itt van egy szép kehely, vagy csángó viselet, egy kösöntyű, hanem vegyük használatba őket, mert a mai gyakorlatias világban is meg van a helyük és szerepük.
A rendezvény tehát egyfajta közösségépítő seregszemle is, ahol ezekre az értékekre irányítjuk a figyelmet. Ezek a találkozások nagyon fontosak a közösség számára, hiszen identitást meghatározó alkalmak, amelyek a keresztyén- és a magyar öntudat megerősítését szolgálják.
Véget ért a második zarándoklat. Hogyan értékeli?
Először is megköszönöm a Jóistennek, hogy sikerült megszervezni és lebonyolítani a rendezvényt. Sok munka volt benne, amelyet ezúton is megköszönök a munkatársaimnak, a lelkész kollégáknak, a presbitereknek, a világiaknak, a fiataloknak, a támogatóknak és mindazoknak, akik segítettek. Úgy látom, hogy sikeres és jól szervezett esemény volt. Úgy érzem, hogy 2016-hoz képest egy-két lépést előre léptünk, már volt némi tapasztalatunk, és most is sok mindent tanultunk. Remélem, hogy a harmadik, majd a negyedik még jobb lesz.
Mikorra várható a következő rendezvény?
Szeretnénk ezentúl háromévente megszervezni a barcasági és királyföldi csángó-magyarok zarándoklatát. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálunk addig semmit, lesznek kisebb hagyományünnepek. Ahogyan több alkalommal is elmondtam, az oltszakadáti, brassói, illetve a pürkereci hagyományünnepekből nőtt ki ez a nagyszabású rendezvény, amely nyitott minden felekezet számára. Mi a következő találkozóra is mindenkit nagy szeretettel várunk!
Némethi Katalin
Fotó: Kovács László Attila